Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)
TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK
A diósgyőri acélgyártás megújulása A Diósgyőrben 1879-ben bevezetett martinacél-gyártási technológia és az évek során több lépcsőben épült Siemens-Martin üzem a század közepére elavult annak ellenére, hogy folyamatosan újra és újra korszerűsítették. Az elavult és rendkívül zsúfolttá vált üzem öntőcsarnokában - üzemlátogatás közben - érte váratlan baleset Vályi Pétert, a Minisztertanács elnökhelyettesét is 1973-ban, aki a rendkívül súlyos égési sérülésébe - néhány napi gondos kezelés után - belehalt. Ezért a gyár vezetése 1974-ben egy konkrét beruházási javaslatot (egymillió tonnás LD Acélmű építése) terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Kohászati Műszaki Tanács javasolja annak megvalósítását a Minisztertanácsnak. Ez azonban nem történt meg, helyette az SM acélmű további működtetését biztosító javaslatot kellett előkészíteni. A javaslatot a Kohó- és Gépipari Minisztérium előterjesztése alapján a Minisztertanács a 3476/1974. sz. határozatával elfogadta. Az SM acélmű működtetését biztosító, a munkakörülmények javítását, technológiai színvonalának emelését és a balesetveszély csökkentését célzó beruházás költségelőirányzata 800 millió Ft volt, ez azonban az új acélmű létesítésének eldöntése után 300 millió Ft-ra módosult. Időközben az acélgyártás országos szintű fejlesztéséről a viták tovább folytak. Az Állami Tervbizottság 1975. augusztus 6-án tárgyalta a „Magyar vaskohászat metallurgiai fázisának hosszú távú fejlesztési koncepciójáról a Lenin Kohászati Művek, valamint a Csepeli Acélmű SM acélművének kiváltásáról - készített előterjesztést" és Diósgyőr javára döntött. 10 Az Állami Tervbizottság 5081/1975. sz. határozatával jóváhagyta a fejlesztés célját, melynek ismeretében az előkészítő munkák után a Minisztertanács 1977. január 13-án a 3004/1977. sz. határozatával döntött a gyár 920 ezer t/év kapacitású kombinált technológiával működő acélmüvének beruházásáról és az SM acélmű állagmegóvási munkáinak módosításáról. Ezzel egy időben a 3476/1974. sz. MT. határozat hatályát vesztette. Az alapkőletételt (az urna elhelyezését) 1977. december 30-án Lázár György, a Minisztertanács elnöke, dr. Szeppelfeld Sándor a gyár vezérigazgatója végezte el. E nap reggelére a gyár eddigi történetében egyedülállóan a martinacélmüben lecsapolták az évi 1 milliomodik tonna acélt, amelyből egy öntecs a gyár 8 emeletes Irodaháza előtt került elhelyezésre. Megújul a diósgyőri acélmű. Népszabadság, 1975. október 14.
