Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK

A fejlesztést annak idején a vasúti kocsi- és mozdonykerékváz, általában a vasúti gördülőanyag igények növekedése sürgette. Később az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajó programja alakította ki az acélöntöde egyedi nagy öntvénygyártó jellegét. A 70-es években az ország acélöntvény igényének 40%-át itt gyártották. A 10-40 t súlyú egyedi darabok gyártása egyedülálló az országban. (Egyedi eljárással, rendkívüli esetekben 70 t súlyú darabok gyártása is előfordult.) Kiemelkedő jelentőségű termékei: víz- és gőzturbina, különféle vegyipari, gépipari, kohászati nehézöntvények, hengersori hengerek, hajó- és mozdonyalkatrészek, amelyből a világ számos országa részére is exportálnak részben közvetve, részben közvetlenül. Az öntödének saját mintakészítő üzeme volt és van ma is. A vasöntvénygyártás hagyományai ugyancsak az ómassai faszenes kohóig nyúlnak vissza. A diósgyőri kohászatban korán elkezdődött a vasöntvénygyártás, elsősorban a saját igények kielégítésére (kokillák, hengerek, gépalkatrészek). A változatos program mellett nagy tapasztalatokkal rendelkező öntészkollektíva alakult ki, amely a második világháború utáni időszakban rekonstruált és bővített műhelyekben dolgozott tovább. Termelési szintje az 1938. évinek mintegy ötszörösére nőtt. A vasöntészet néhány éve megszűnt. Pelton-turbinakerék öntvény, 1970.