Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

A legfontosabb stratégiai cél, hogy a termelés mennyiségi növelése mellett fokozzuk az ötvözött, magasabb minőségű acéltermékek arányát, a hengerlés méretpontosságát, a felületkezelés színvonalát. HVG: Lesz vevő a DAM termékeire? J. B.: Az idén már a tavalyinál több, 370 ezer tonna acél gyártása a cél, három év múlva pedig 420 ezer tonna. E mennyiség 40 százalékát exportra, 60 százalékát pedig a belső piacra szánjuk, de közben a nemesacélfajták mennyiségét minimálisan 30 százalékkal akarjuk bővíteni. A külpiaci értékesítésben főként az osztrák, a német, a szlovák, a cseh, a lengyel, a szerb és a szlovén vevőket céloztuk meg. Magyarországon kiemelten foglalkozunk a stratégiai felhasználókkal, főként a Rába, a Csepeli Csőgyár, a Ferroglobus s a Magyar Gördülőcsapágy Müvek igényeivel. Visszaszerezzük a bizalmukat, hogy ne importból, hanem tőlünk vásároljanak. Elemzéseink szerint ha lesznek is ciklikus mozgások a magyar gazdaságban a következő tíz évben, több és jobb acélra lesz szükség, főként az autó- és más gépipari ágazatokban. HVG: A szakmabeliek arra panaszkodnak, hogy az acélgyártáshoz nélkülözhetetlen vashulladék hiánya már-már veszélyezteti a folyamatos termelést. Erre is van megoldási terve? J. B.: Ezért a súlyos, abnormális hiányért a liberalizált magyar kereskedelempolitikát okolom. Ma Magyarországon évente körülbelül 800 ezer tonna vashulladék keletkezik, ebből a Dunaferrnek és nekünk elég volna 600 ezer tonna. Az ócskavaskereskedők jó pénzért főként osztrák és olasz kohóknak exportálnak, így az itthoni hiány közepette úgy felverik az árakat, hogy az már megfizethetetlen. Már tárgyalunk velük egy hosszú távú ellátási tervről, ami nekik is előnyös lehet, elvégre nagy mennyiségek átvételét ajánljuk. S ha a nagy acélfelhasználókkal, így a Rábávla sikerül kooperációt kialakítanunk, akkor ebbe a náluk keletkező hulladékvas átvétele is belefér. HVG: A VSZ nagy főnöke, Rezes úr él-hal a fociért. Már felvásárolta az FC Kosicét, sőt a prágai Spartát is. Ön milyen eligazítást kapott a Diósgyőri SC megmentésére? J. B.: A megbízatáson elsősorban arra szól, hogy a gyárat tegyem nyereségessé. A részvényeink erejéig mi is stadiontulajdonosok vagyunk, s az önkormányzattal létrehozunk egy közhasznú társaságot a létesítmény közös működtetésére, már csak azért is, mert a foci itt meccsenként 10-12 ezer embert vonz. Szóba került az is, hogy szálljunk be szponzorként az osztrákokkal közösen rendezendő Európa-bajnokságba, mivel Diósgyőr lehet a csoportmérkőzések egyik színhelye. Legyenek előbb a gyárban eredmények, akkor nem zárom ki a sporttámogatást sem. Heimer György Heti Világ Gazdaság, 1998. április 11.