Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)
GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK
Válaszol Julius Bacsó, a Diósgyőri Acélművek vezérigazgatója „Ha törik, ha szakad, rentábilissá teszem a termelést" Hosszú huzavona után, a január elején aláírt privatizációs szerződés értelmében a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű (VSZ) vette meg a Diósgyőri Acélmüvek Ipari és Kereskedelmi Rt. (DAM) jegyzett tőkéjének 68,15 százalékát megtestesítő közel 8 milliárd forintos részvénycsomagot. A 7 milliárd forint veszteséget felhalmozott DAM rendbetételére a Sátoraljaújhelyen született, de a családjával 1945-ben Kassára költözött Julius Bacsót (54 éves) nevezte ki vezérigazgatóvá a szlovák főtulajdonos. Az anyavállalatnál korábban számos irányító funkciót betöltött kohómérnök doktort egyebek közt a DAM válságkezelésének részleteiről kérdeztük. HVG: Megkért a gyárban egy kohász, hogy feltétlenül tudjam meg öntől, hány embert akarnak még elbocsátani. Mit gondol, a munkások a vasmű megmentőjét látják önben, vagy egy, csupán a profittal törődő kapitalistát? J. B.: Gondolom, vannak elegen, akik bíznak benne, hogy csak a mi módszereinkkel maradhat itt életképes az acélipar, ők elfogadják a leépítéseket is. Tudomásul kell venni, hogy immár befellegzett a gigantikus diósgyőri kohászatnak, a miniacélműhöz pedig nem kell annyi munkás. Jelenleg a létszám - a DAM-hoz kapcsolódó leányvállalatok nélkül - 2500 körül mozog, s úgy számítjuk, hogy az idén ennek 25, a következő két évben pedig 15-15 százalékát el kell bocsátani. HVG: Ideérkezése után ön szinte azonnal menesztette a korábbi vezetést. Ennyire lesújtó volt a véleménye róluk? J. B.: A stratégiai döntéseket hozó, legfelső vezetői helyekre valóban 16 szlovák szakembert neveztünk ki. Az alsóbb irányítói posztokat viszont a jövőben is magyarokkal kívánjuk betölteni. Nagyra tartom az itteniek kohászati szaktudását, de az állami vállalatvezetés gondolkodásmódja, filozófiája alapjaiban eltért a miénktől. Ha a korábbi vezetők jól tették volna a dolgukat, akkor a veszteség sem lett volna ekkora. HVG: A magyar kormány az utóbbi négy évben 28 milliárd forintot költött a DAM-ra, az egynegyedét korszerűsítésre, a többit a veszteség és a foglalkoztatás finanszírozására. A diósgyőrinél nagyságrendileg nagyobb kassai vasműnél mindig sikerült elkerülni, hogy a nem gazdasági jellegű döntések a termelés rovására menjenek? J. B.: Hadd jegyezzem meg, hogy az összes nyomasztó gond ellenére a diósgyőri gyárban nem rosszak a folyamatos acélöntés műszaki feltételei. Ami az anyacégemet illeti, még a rendszerváltás után is fenn tudta tartani a korábbi termelési mennyiséget, elsősorban a céltudatos üzletpolitika eredményeként. A nyereséget befolyásolják a fémpiac konjunkturális ingadozásai és a nagyarányú fejlesztések, de a kassai cégnek 35 éves története során soha sem voltak akkora veszteségei, mint a DAM-nak. HVG: Az ön nagy hatalmú főnöke, Alexander Rezes bizalmi embere Meciar miniszterelnöknek, kampánymenedzsere a szlovák kormánypártnak, a VSZ pedig hovatovább állam az államban: érdekeltségébe már bankok, újságok is tartoznak, ráadásul Lengyelországtól Ukrajnán át Horvátországig erőteljesen terjeszkedik. Mi célt szolgál ez az expanzió?
