Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK

Acélgyártás Diósgyőrben 1871-ben lépett üzembe az első keverőkemence. 1879-ben megépültek az első diósgyőri Siemens-Martin kemencék, de 1882-ben már Bessemer konverterekben gyártották az acélt. Ekkortól a tégelyacél, 1991-től az elektroacél is megjelent a gyár termékprogramjában. Az Elektroacélmű kiskemencéiben gyártották az ország erősen ötvözött, elsősorban a szerszámacél anyagát. Diósgyőrben a három acélműben az 1970-es évek végén kereken 1 millió tonna acélt termeltek. Az SM-kemencék 80-120-180 tonnásak. Az I. Elektroacélmüben 3-17 tonna befogadóképességű ívkemencék üzemeltek, a II. Elektroacélmüben 60 tonnás ívkemence dolgozott. Az acélmű felkészült arra, hogy a hengersorokat 1,5-6 tonna súlyú, kovácsüzemeit pedig 60 tonna súlyig terjedő tuskókkal, acélöntödéjét 3-50 tonna súlyú folyékonyacéllal lássa el. A két elektrokemencében az acélok gáztalanítására vákuumozó berendezés szolgált, a 60 tonnás kemence pedig mágneses keverőtekerccsel ellátva lehetővé tette a nagy adagok vegyi és fizikai homogenitásának biztosítását is. Az acélgyártást vákuumos kvantométeres elemzéssel és regisztráló merülő pirométeres hőmérsékletméréssel irányították. A 180 tonnás billenthetős Maerz-kemence, 1971.