Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)
GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK
A kohászat sorsáról a miskolci alpolgármester Ha bukik a gyár, megroggyan a város is... A Lenin Kohászati Művek átalakítása óta, illetve az átalakítás mikéntjéről is szenvedélyes vitát folytatnak a szakemberek a kohászatról. Sajnos, mind a mai napig szakmai döntés nem született, mert időközben egyre inkább politikai kérdéssé vált a megmaradás, a karcsúsítás, a teljes megszüntetés, s úgy tűnik, a korábbi kormányokkal azonosulva, ez a kormány se mer a politikai szorítások közepette határozott szakmai döntést hozni. Tompa Sándor, a miskolci MSZMP-s országgyűlési képviselő legutóbb arról nyilatkozott lapunknak, hogy a kormány által mégiscsak elfogadott négy és fél milliárdos juttatás mit tehet a kohászat talpraállításáért, és milyen fontos kérdések torlódnak még megválaszolatlanul. Kobold Tamás alpolgármester nemrégiben a Digépben járt, s az akkori tapasztaltokra is támaszkodva, és a fentiekben említett interjúban olvashatókra reagálva, a kohászat sorsával kapcsolatos véleményét az alábbiakban összegezte: - Én emlékszem Forró Evelyn kormányszóvivő sajnálkozására, miszerint ezt a kormányt az előző kormány kényszerhelyzetbe hozta, és ezért kell megfinanszírozni a veszteséget. Én azt mondom, hála Istennek! Meg kellett adják az 1,2 milliárdot a december 31-ig történő veszteségfinanszírozásra, mert így legalább év végéig működni tud a kohászat. A másik, az 1,6 milliárdos hitel anyagvásárlásra, ahhoz a kormány garanciát vállalt csupán, de vissza kell a hitelt fizetni. Kellene áprilisig 1,1 milliárd a veszteségfinanszírozásra, de erről még nincs döntés, úgyhogy nincs itt még a 4,5 milliárd. - Hogyan hatna a városra, ha történetesen 2500 ember az utcára kerülne? Számomra a Diósgyőri Gépgyár 1400 embere sem mellékes. A város nagyon megsínylené az újabb tömeges munkanélküliséget. Jövedelempótló támogatást kellene adnunk, ugyanakkor csökken a fizetőképes kereslet, kevesebb adóbevételünk lenne, s természetesen az itteni iparosok, kereskedők is nehezebb helyzetbe kerülnének. Az iparűzési adóból például kisebb bevételre számíthatna a város. A kilátástalanság az álmok világába taszíthatja az embereket: alkohol, drog, szociális bűnözés, egyszóval a társadalmi rétegek közt súlyos feszültségek keletkeznének, s nem utolsósorban a családok is megsínylenék a hirtelen kiúttalanságot, különösen a gyerekek személyisége sérülne. Ezért mondom, nem szabad homályos fejtegetésekbe bocsátkozni, őszintén kell beszélni. Elfogadhatatlan, hogy budapesti íróasztalok mögül különöző lobbik nyomására döntögessenek a diósgyőri kohászatról egyszer így, egyszer úgy. Ez már legalább tizenöt éve tart. - Mi lenne Ön szerint a jó döntés? - Szakemberek véleményére támaszkodva mondom, jelen helyzetben van megoldás, amely kompromisszumos elemet is tartalmaz. A kiindulópont: 2500 embert nem lehet hirtelen az utcára tenni. Én magam is azt szorgalmazom, hogy egy korszerű, környezetkímélő kohászat éljen tovább! Valószínűleg hosszú távon a kohóra nem lehet építeni. Az időnyerés érdekében azonban a kohót meg kell talpalni, azaz részlegesen felújítani. így 3-4 évig működtethető, ezalatt valódi esélye van annak, hogy