Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

Késésben a kormányprogram, veszélyben a kohászat Február óta fekete zászlót lenget a szél a diósgyőri nagykohó tetején. Februártól - a kormány vaskohászati reorganizációs programja megszületésétől - tudja a diósgyőri kohász: a vasgyár veszíti olvasztóját. S bár azóta eltelt három hónap, de a ténybe beletörődni nehéz. Különösen annak ismeretében, hogy a kormányprogram eddig jószerivel nem egyéb, mint papírra vetett sorok. Varga Sándorral, a felszámolás alatt álló Diósgyőri Nemesacélművek Kft. igazgatójával beszélgettünk. Ha jól emlékszem, a kormányhatározat határidőket is megjelölt, s abból kettő már le is járt. Ennek ellenére nem kezdődtek el a fejlesztések, s nem történt meg az Állami Vagyonkezelő Rt. részéről a vagyontárgyak kivásárlása. Ez sajnos mind igaz. A kormányprogranak ez idáig csak az első - igaz, igen fontos - pontja valósult meg, 900 millió forint hitel felvételére kaptunk garanciát. Ez a pénz a folyamatos működésünkhöz elengedhetetlen, likviditási gondunkat enyhíti de azért hadd jegyezzem meg, nem fedezi a jugoszláviai embargó okozta veszteséget. Miért, az mennyi? A mai napig másfél milliárd forint. A működésünket tehát tudjuk finaszírozni, de ha igen rövid időn belül nem indulnak be a fejlesztések, nem történik meg az elektromos ívkemence intenzifikálása, akkor óriási bajok elé nézünk. Csúszásban van a program, s bár mind az Ipari Minisztériumban, mind pedig az ÉV Rt.-ben dolgoznak a szakemberek a részletek kidolgozásán, a határozat végrehajtásán, de komoly időzavarba kerülhetünk. Ez pedig azt jelenti: amikor a kohó leáll, lehúzhatjuk a rolót. Nem látja nagyon pesszimistán a helyzetet? Nem hiszem. Tudni kell, hogy a nagykohó egy átépítés után 7-8 évig üzemelhet, utána újból át kell építeni. Ez a ciklusidő ez év végén lejár. Mivel a kormányhatározat egyértelműen kimondja a folyékony nyersvasgyártás megszűnését, a kohó átépítésére nem kerülhet sor. Igen ám, de ha az év végére nem történik meg az ívkemence intenzifikálása - ez azt jelenti, hogy a mostani kapacitása több, mint kétszeresére nő -, akkor nem lesz sem folyékony nyersvasgyártás, sem pedig szilárd betétes nyersvasgyártás. Egy vasgyár vasgyártás nélkül... Az teljesen elképzelhetetlen, hogy a nagykohó tovább működjön? Legalábbis addig, míg az ívkemence fejlesztése befejeződik? Még nem kezdődött. Egyébiránt semmi sem elképzelhetetlen, de a kohó műszaki állaga nap mint nap igazolja, közeleg a vég. Legkésőbb június közepéig véglegesen dönteni kell a sorsáról, s ha ez a döntés az, hogy a folyamatos működés érdekében ki kell tolni leállításának határidejét, akkor azt finanszírozni kell. Ha már megkezdődtek volna a fejlesztések, akkor kevésbé fájna a fejünk. Tartani lehet attól, hogy az év végén az ívkemence nem fogja átvenni a kohó szerepét, s akkor nincs acéltermelés, megáll a gyár, szétesnek a piacok, ugyanaz a súlyos helyzet állhat elő, mint 1992. nyarán, ez pedig senkinek sem lehet érdeke. Legújabb információnk szerint ezt a helyzetet átlátva olyan megoldáson dolgoznak az ÉV Rt.-ben, amelynek segítségével kiemelhető lenne az egész fejlesztési blokkból az ívkemence, s külön döntenének róla.