Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK

Új vasgyár Diósgyőrben A magyar kormány 1868-ban kezdte el az új vasgyár építését a mai helyén. A hely kijelölésében a Szinva patak mellett döntő szerepet játszott a közel 100 éves vasgyártási tradíció, a gyártáshoz szükséges vasérc, barnaszén, víz- és mészkő rendelkezésre állása, a terület koronauradalomhoz való tartozása. Ezáltal kezdettől fogva állami tulajdon volt a gyár is. Az építés folyamatos volt, 1870-ben a nagyolvasztót, 1871-ben már a hengerművet helyezték üzembe. Ettől kezdve a mindenkori technológiai fejlődésre törekedve a gyár folyamatosan növekedett. A 10.000 tonna vasúti sín gyártására telepített diósgyőri kohászatnak a későbbiekben - más állami vasgyárak mellett - a mindenkori honvédelmi és egyéb államérdekű hengerelt, kovácsolt és öntvényigényeket is ki kellett elégítenie. Ezáltal a gyár már a századfordulótól a minőségi ötvözött acélgyártás bázisa lett. A hadiprogram keretében létesült ágyúgyárból fejlődött ki a vasgyárral mindig szorosan együttműködő Diósgyőri Gépgyár is. Az 1930-as évek gazdasági válsága azonban nagyon súlyosan érintette a kohászatot. Leállították a nagyolvasztót és az acéltermelést is a minimálisra korlátozták. A krízis 1933-ban érte el csúcspontját, ami rendkívül jelentős létszámcsökkentést is eredményezett. A helyzet csak az 1930-as évek közepétől kezdett javulni, amikor szovjet és más külföldi megrendelők is jelentkeztek. A második világháború idején, 1944 szeptemberében a gyár jelentős háborús károkat szenvedett. 1944. december 3-án szabadult fel Diósgyőr. A háborús sérüléseket szenvedett üzemek és berendezések helyreállítása után a gyár gyors fejlődésnek indult. Ennek keretében bővítették a nagyolvasztó művet, az acélműveket, a hengermüveket, az öntödéket, a kovácsüzemeket, az energiaszolgáltató, karbantartó és kiszolgáló részlegeket. Ezen kívül új üzemeket is létesítettek. Az akkor MÁV AG Kohászati Üzemek néven működő gyár 1953. április 22-én felvette a Lenin Kohászati Művek nevet. A nagyarányú fejlesztést hűen tükrözi, hogy az 1941. évi 51 ezer tonna készáru-termelés 1974 évre elérte a 883 ezer tonnát, amelyből egyharmad részt a világ 65 országába exportálta. 1974-ben a munkáslétszám kereken 15 000 fő, amelynek több mint fele szakmunkás volt. Az elért eredmények alapján a gyár tízszer nyerte el az „Elüzem" kitüntetést, nyolcszor az MT-SzOT Vörös Vándorzászlaját, kétszer a „Kiváló Vállalat" címet és egy alkalommal az MSZMP kongresszusi zászlaját.