Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK

éves korában meghalt. Felesége, Tekla asszony és két gyermeke - Frigyes és Borbála - nyomorban éltek, mivel az elhunyt egész vagyonát a vasműre áldozta és csak adósságokat hagyott hátra. Fazola Henrik halála után a Kincstár vette kezelésbe az üzemet. A nagyolvasztón több javítást végeztek, majd 1789-ben átépítették. Ekkor már Fazola Frigyest alkalmazták gyakornokként, aki tanulmányait Selmecbányán végezte. Iskolái elvégzése után Giszt Lőrinc igazgató mellé kinevezték az olvasztóhoz kohósáfárnak. Fazola Frigyes munkába állása Ómassa végét és az új kohó felépítését jelentette Újmassán. Fazola Frigyes 1802-ben acélgyártási kísérletekbe kezdett, amelynek célja elsősorban az volt, hogy az akkor egész Európában elsőnek elismert angol acélhoz hasonlót tudjon a magyar vasból előállítani. Költséges kísérleteit siker koronázta, mert megközelítette az angol acél minőségét. A siker birtokában egyre jobban érlelődött benne a gondolat, hogy apjáénál kétszer nagyobb olvasztót építtessen fel ott, ahol elegendő vízhozam áll rendelkezésre a nagyolvasztó fújtatásához. A szakértőkkel egyetértve a mai Ujmassát jelölték ki az új „Massa" felépítésének területéül. Itt a vízhozam a Margitforrás vizével bővült és nagyobb energiaszolgáltatásra volt alkalmas. 1804ben elkészült az új olvasztó terve és még ebben az évben elkezdték az építését. Alakját csonka gúlára formázták. 1810-ben már Fazola Frigyes a gyár igazgatója és 1813 körül cementacél gyártással kísérletezett. A napóleoni hadjárat miatt az angol acél behozatala az Osztrák-Magyar Monarchia területén szünetelt. Ebből adódóan az osztrákok előnyben részesítették a jó minőségű diósgyőri acélt. A háború megszűnése után az udvar az osztrák ipar védelmében beszüntette az új massai acélgyártást. Az átalakított nagyolvasztó baloldalán helyezték el a nagyszekrényes fújtatót, melyet egy 23 láb átmérőjű, 3 láb széles felülcsapott vízikerék hajtott fogaskerék áttétellel, ami a vízikerék tengelyére volt illesztve. Ehhez csatlakozott egy ellensúlyos fogasléces himbaszerkezet, ami működésbe hozta a szekrényes fújtatókat. Az elegendő levegőmennyiséget a fenékkő alatt átvezetett nagy átmérőjű csövön a jobboldali fúvóformán keresztül biztosították. Az öntödét az olvasztó mellett, jobb oldalt építették fel kiegészítő ágazatként, hiszen a fő profil a kovácsolás maradt. * * * 1799-ben már a tógát építésének terveit elkészítették, mert az aszályos időszakban a hámorok vízellátása akadozott. 1809-ben megkezdték a hámori tó gátjának építését, Anton Leidl szélaknai mérnök vezetésével. A gát építé-