Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
I. Az első világháborútól a világgazdasági válság végéig (1920-1933)
1932 43. Parlamenti vita a vasgyárról Az országgyűlés képviseló'házának 97. ülése 1932. június 4. Országgyűlési Napló. Az 1932-33. év állami költségvetés: Kereskedelmi tárca általános tárgyalása. KM TDGY81.5.33.4. (részlet)- Propper Sándor képviselő: Itt van egy másik kérdés, amelyről röviden szintén szólanom kell. Ez az állami üzemek és az állami műhelyek kérdése. Természetesen nem vagyok közüzemellenes, már csak azért sem, mert a közüzemek felé való fejló'dés tulajdonképpen a fejló'dés útja. Habár a közüzemekben van bürokrácia, még mindig szívesebben látom a nagy közüzemek munkáspolitikáját, mint a magánkapitalizmus munkáspolitikáját. Itt is csak egy kérdést ragadok ki. Máris riasztó hírek vannak arról, hogy a Diósgyőri Állami Vasgyárat meg akarják szüntetni. Nem tudom, mi hozta létre ezt a gondolatot, de én ezt a gondolatot igen szerencsétlennek tartom, különösen abban a formában, ahogy a hírek szólnak erről, hogy tudniillik a Rimamurány-Salgótarjáni moloch zabálná fel a Diósgyőri Vasgyárat (Farkas István: Megint Bíró Pál úr akar üzletet csinálni!), még pedig azzal a gondolattal, hogy abból a modern és használható részeket pedig egyszerűen ócskavasba dobja és a rimamurányi kohókban beolvasztja. Néhány ezer munkás még mindig dolgozik a Diósgyőri Vasgyárban és talán kartell-árszabályozó szempontból is fontos ez az üzem, de még fontosabb munkásszempontból és fontosabb abból a szempontból, hogy az egész környék ott, abban a medencében ebből a gyárból él. (Úgy van! Úgy van! A szélsóbaloldalon.- Reisinger Ferenc: Egész vidékek pusztulnak el, ha ezt megcsinálják.) Ha könnyelműen, olcsón, felületesen elkótyavetyélik ezt az állami üzemet, újból 3-4 000 munkás és ugyanannyi család, tehát 8-10 000 lélek válik kenyérte- lenné, földönfutóvá, Miskolc egy része és Miskolc egész környéke elpusztul, elsorvad, elvész annak a politikának következtében, amely ebben a felületességben és könnyelműségben - nem tudom igaz-e, mindenesetre megkérdezem - megnyilvánulna. Nagyon kérem a mélyen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat, néhány ezer munkásnak egyelőre lelki egyensúlya helyreállításáról van szó, (Farkas István: Az egész vidék, fél megye él abból!) méltóztassék megnyugtató nyilatkozatot tenni abban a tekintetben, hogy ez a virágzó nagymultú diósgyőri gyár nem lesz Bíró Pálék martaléka. (Reisinger Ferenc: Ott tízezer ember várja ezt a választ!)- Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A közüzemek megszüntetése kapcsán rátérek az állami vas- és gépgyárak kérdésére is, amit több képviselő' társam szóbahozott is és amelyről ma is hallottunk. Az állami vas- és gépgyárak az utóbbi időben valóban deficittel dolgoztak, aminek fő' oka, hogy ez is ama üzemek közzé tartozik, amelyek még Nagy- Magyarország, só't az osztrák-magyar vámterület testére voltak szabva, ennélfogva a mai megcsökkent forgalomhoz képest a rezsiköltség aránytalanul nagy. (Úgy van! Úgy van!) 30
