Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
I. Az első világháborútól a világgazdasági válság végéig (1920-1933)
legsúlyosabb munkát az állami üzemben, távozniuk kellett a gyártelepi lakásokból, azt mondották nekik, hogy itt csak a dolgozó munkások lakhatnak. És az öreg, megtört emberek, az özvegyek, családjukkal egyetemben kikerültek a barakktelepre, vagy elszéledtek a falu vályogkunyhóiba. Nem volt az ellen fóllebbezés, a munkásoknak nem volt szavuk, hiszen a kurzus teljes pompájában virágzott. Ezt rövidesen követte, hogy a gyártelepi lakások lakbérét a duplájára emelték. Majd jött az igazi szanálás. Ez abból állott, hogy fölállított az új igazgató egy úgynevezett bérstatisztikai hivatalt, amelynek minden ténykedése a bérek leszállításában és a munkaidó' fölemelésében merült ki. Azelőtt például a kohóknál három csoport dolgozott nyolcórás munkaidő mellett, a racionalizálás következtében ezt a munkát két csoportnak kellett végezni tizenkét óra munkaidő mellett. Aki ez ellen zúgolódott, azt egyszerűen kitették a gyárból és ezzel egyúttal földönfutóvá tették. A gyárban nemzedékek nevelődtek föl, öntők, martinosok, lakatosok, pompásan kiképzett, betanult sokezer főnyi gárda. Megkezdték tehát ezeknek a ritkítását. Elég volt egy szó, egy kifakadás, hogy az illető a „szanáltak” közé kerüljön. És ha valaki kérdést intézett a vezetőséghez, hogy miért kell neki távozni, azt a stereotip választ kapta: „Ja, szanálunk, kevés a munka”...És a munkások lassanként egymás között félelemmel suttogták a szót: ,A gyári cseka”... Zsoldos igazgató pedig uralkodott megközelíthetetlen birodalmában. Ha zord alakja föltűnt valahol, a tisztviselők - még a magasabb rangúak is - valósággal rettegve kerülték ki. Egy alkalommal - beszélik - egyik mérnök a kohók mellett állt, amikor a nagyhatalmú igazgató arra ment és elfoglaltságában csak éppen megbillentette a kalapját. Erre a vasgyár ura megállott, villámló szemmel, fölháborodva rivallt rá a mérnökre, hogy köszönjön neki úgy, amint illik. A mérnök pirosló arccal, szégyenkezve, levett kalappal állott a munkások között. Más alkalommal a községen keresztülkocsizott, szabadnapos altisztek, munkások üldögéltek egyik ház előtt, akik odaköszöntek a kocsin elrobogó igazgatónak. A kocsi hirtelen megállott és az igazgató rárivallt a munkásokra, mivel azok úgy köszöntek, hogy nem állottak föl. A gyártelep tisztviselői, főként a munkásai, egyre elkeseredettebben és rettegve szemlélték ezt az uralmat, de nem tehettek ellene semmit. Különösen jaj volt a szervezett munkásoknak... 32. Szervezkedés a gyárban Kommunista röplap terjesztése Miskolc és Diósgyó'rvasgyárban. KM TDGY 72.4.706., KM TDGY 72.4.708. Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr! Tisztelettel jelentem Nagyméltóságodnak, hogy a miskolci r. kapitányság jelentése szerint f. évi szeptember 25-én éjjel Miskolcon és Diósgyőrött: „Munkások! Elvtársak! Szegény Proletárok! Szeptemberi vörös nap harcosai stb. Készüljetek novemberre, éhségmarschra, harcra fel! Éljen a K.M.P. szöveggel és „Forradalmi üdvözlettel” a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottsága és Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége Központi Bizottsága nyomtatott szövegű kommunista röplapokat terjesztettek. Diósgyőrvasgyárott a gyártelepen a váltóműhelyben és az újtelepen a munkások között a nyomozás során 63 db röplap lett összeszedve, Miskolcon a város 25
