Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
IV. A Tervszerű Fejlődés Időszaka (1957-1967)
kokszpor súlyosan megégette, míg K. Lászlót könnyebb sérülésekkel vitték a kórházba. Mivel M. János szülei a jugoszláv határ mellett laktak, ezért minden nap meglátogattuk, hogy könnyebben viselje a fájdalmas és unalmas kórházi napokat. Júniusban a brigádvezetó' sikeresen vizsgázott a Kohóipari Technikum második osztályában, M. János már említett sérülése miatt nem tudott levizsgázni, de szeptemberben újra fog járni. Minárcsik Sándor a serdülő' labdarugó csapat társadalmi edzőjének csapata bejutott az országos döntőbe, ezért két hétre a tatai edzőtáborba utazott, sportszabadságot kapott. Júliusban többször is rendeztünk amolyan baráti összejövetelt a Bükkben. Szalonnasütés, fejelő bajnokság, torinó- és kártyacsatákat vívtunk egymás között. A legjelentősebb sportesemény a műszakok közötti sörmeccs volt. Csatársorunk ellenállhatatlan volt az „A”-műszak elleni meccsen. Kertész egymaga 4 gólt lőtt, Orosz és Minárcsik góljaival 8:2-re győztünk... Augusztusban közös családias kirándulást szerveztünk Alsóhámorba. A finom ebéd és a Szinvában lehűtött hordó sör jókedvre hangolta az egész társaságot... A szocialista brigádmozgalom fő célja a szocialista embertípus kialakítása. Szocialista módon élni és gondolkozni — ez a jelszó. Hát ez még nem egészen úgy megy, mint ahogy vállaltuk, de jó úton haladunk, egyre ritkábban fordulnak elő problémák ezen a téren, mert neveljük egymást... Brigádunk egyik tagját a csarnokmesterrel szembeni tiszteletlen magatartásáért más brigádba helyezték át. Ezt a tiszteletlenséget elítéljük, ugyanakkor az „ítélettel” nem értünk egyet! A brigád szocialista közösségben élt azzal a dolgozóval és a hosszú évek során baráti, testvéri viszony állt fenn minden egyes brigádtag között, így a kollektíva is nehezen válik meg tőle. Ha egy brigádtag helytelenül él, vagy viselkedik, azért a kollektíva is felelős és a segítséget, a nevelést ennek a kollektívának kellene megadnia, nem pedig egyszerűen magára hagynia, mert így akkor nem vagyunk szocialista közösség! Más kérdés az is, hogyan viselkedjen egy feljebbvaló a beosztottjaival szemben. Ebben az esetben nem a dolgozó, hanam a mester kezdte el a veszekedést - és ez is elítélendő, sőt kis mértékben a hatalommal való visszaélésnek is nevezhetnénk. Nem az első eset volt, hogy egy-egy dolgozót megbántott, gorombán, embertelenül viselkedett. Köztudott, hogy állandó emberhiánnyal dolgozunk már régóta. Különösen a ferromangán-gyártás idején volt ez nagyon érezhető, amikor egymás után dőltek ki az emberek a munkából. Amikor a csészén, egy ember dolgozott négy helyett és ez az egy is kidőlt, a csarnokmester lába előtt esett össze, hazazavarta a munkából pontosan ezekkel a szavakkal: „Ha nem bírod dögölj meg itt, vagy menj haza!” Olyan eset is volt, mikor ennek a csarnokmesternek két embere súlyosan megégett műszakváltás közben és ő akkor is csak az időt nézte, aztán megnyugodva csak annyit állapított meg: „Engem nem érdekel, mert műszakkezdés előtt történt egy pár perccel, így nem én vagyok a felelős!” De próbált volna a két dolgozó nem két óra előtt tíz perccel váltani, minden további nélkül levont volna egy- egy fél órát a műszakjából. Azért szerencsére az ilyen esetek nem általánosak és az a sokat emlegetett szocialista embertípus mégis csak kialakulóban van és ki is alakul, mégpedig a szocialista brigádmozgalmakon belül. Ld. még 335. Vö. 165. 115
