Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
III. A második világháborútól a forradalomig (1945-1956)
A gyárnak az új iránti érzékét híven bizonyítja az a kísérleti folyamatos öntőmű is, amelyet 1956-ban helyeztek üzembe. Nagy jelentőségű lépés volt ez Magyarországon az ötvenes évek derekán, hiszen akkor még a hazai vaskohászat termelési volumenének növelése kötötte le a szakemberek figyelmét, másrészről a folyamatos acélöntés azokban az években még világszerte csak a kísérletezés stádiumában volt, és csak nagyon kevés üzem büszkélkedhetett vele. Diósgyőrben 1956. szeptember 12-én öntöttek először acélt a kísérleti folyamatos öntőművön. Az öntőművet a gyár szakembereinek egy csoportja tervezte és építette. A tervezéshez felhasználták az 1956-ig megjelent szakirodalmi közlemények műszaki és technológiai adatait és saját előkísérleteik tapasztalatait. Az akkori idők munkakedvének, alkotni vágyásának és lelkesedésének kijáró elismerésből örökítsék meg ezek a sorok azt is, hogy az öntőmű építése gondolatának felvetésétől ez első öntésig 158 nap telt el... A kísérletek tapasztalatai azt bizonyították, hogy lassú öntéssel, óvatos hűtéssel ötvözött acélok széles skálája jó minőséggel önthető az öntőművön. Ahhoz azonban, hogy az öntés kielégítő teljesítményű is legyen, szerkezeti változtatásokra volt szükség... A módosítások nagymértékű átalakítást tettek volna szükségessé, ugyanakkor az öntőmű kiszolgálása ezen a helyen már komoly nehézséget jelentett volna... Végül is úgy döntöttek, hogy ebben az üzemben már nem célszerű folyamatos öntőmű telepítése, de az új Elektroacélmű öntőcsarnokának tervezésekor a folyamatos öntőmű elhelyezésével számolni kell. A diósgyőri kísérleti öntőmű teljesítette feladatát és felkeltette a hazai kohászok érdeklődését is a folyamatos öntés iránt. Vö. 330. 125. Lakásépítési program Valkó Márton gyárigazgató cikke a Szabad Népben 1956. 08. 29. KM TDGY 99.115.1 Az LKM nagyarányú fejlesztése természetszerűleg kihatott a gyár környékének átalakulására is. A Szinva völgyében, ahol a felszabadulásig csak földszintes házak állottak, háromemeletes, korszerű bérházak nőttek ki, hirdetve a szocializmus felé haladó társadalom emberről, családról való gondoskodását. A bérházak, lakások szaporodása azonban még ezekben az arányokban sem elégítette ki a fokozódó igényeket és még ma is csak a Kohászati Művekben messze az ezer feletti számmal várják lakáskérésük elintézését a dolgozók. A lakásínségen a gyár vezetősége bontott anyag, hulladékanyag juttatásával segítette az építeni kívánó dolgozókat. Később a KGM kohászlakás akciója jelentett újabb segítséget, de a fészekrakás vágya sokkal nagyobb volt, minthogy azt ki lehetett volna elégíteni az építőkapacitás elégtelen volta miatt. A II. ötéves terv ismertetése során minden nagyobb mű vezetője nyilatkozott a jövő terveit illetően, és ezzel kapcsolatban látott napvilágot először egy szokatlan javaslat, melyet a borúlátók már születésekor halálra ítéltek. Ez a javaslat mindenáron lakást akar teremteni és akkor, amikor az építkezéshez anyagot biztosít, elvégezteti a szakipari munkákat, a lakásigénylőktől pedig a föld- és kőműves munka elvégzését kéri. Az elvégzett munka ellenértékéért lakik a dol88
