Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
IV. A Tervszerű Fejlődés Időszaka (1957-1967)
IV. A tervszerű fejlődés időszaka (1957-1967) A materiális kárt lényegében nem okozó forradalmi események után Valkó Márton vezetésével a gyárban is megtörtént a korábbi években elkövetett hibák feltárása. Határozott lépéseket tettek a gyártmányok minó'ségnek javítása, az energiafaló berendezések korszerűsítése, a munkaidó' hatékonyabb kihasználása, a munkafegyelem szigorítása, környezetszennyezés csökkentése stb. érdekében. Az átmeneti (1955-57) hároméves tervben — részben a forradalmi események miatt - jelentősen csökkent a beruházási tevékenység. A termelés hatékonyságának növelése érdekében újjászervezték a munkaverseny mozgalmat, melyben jelentős szerepet kaptak a szocialista brigádok és az újítók. 1959-ben felépült a gyár területén egy ércdarabosító mű és bevezették a földgáztüzelést. 1960-ban a gyári vezetők kezdeményezésére létrehozták a Kohászati Múzeumot. 1962-ben pedig sor került a durvahengermű rekonstrukciójára, a kovácsműben bevezették a manipulátoros kovácsolást. A korábban erőltetett célok helyett a második és harmadik ötéves terv, bár ráfordítás tekintetében ugyan szolid, de tervszerűbb és ésszerűbb fejlődés időszaka volt. A szocialista tervgazdálkodás bevezetésével a gyár elvesztette korábbi önállóságát, s ez főként a fontosabb műszaki fejlesztési tevékenységét korlátozta. A kormány a gyárat az egész magyar vaskohászat részeként kezelte; nyereségét elvonta és újraosztotta, melyből csak az állam jóváhagyásával részesülhetett. Ez többnyire csupán az égető problémák enyhítésére volt elég. 1962-ben a háború előtti legutolsó békeévhez (1938) viszonyítottan a gyár létszáma több mint két és félszeresére, míg termelése több mint négy és félszeresére nőtt. A vállalat egyre jelentősebb szerepet töltött be a népgazdaságban. A hazai kohászati termékek mintegy harmadát Diósgyőr állította elő, ezen belül az ötvözött acél háromnegyedét. A tizenkilencezernél is több dogozót alkalmazó vállalat 1 100 különböző gyártmányfajtát, ezen belül méret és minőség megkülönböztetés terén szám szerint az előbbinek többszörösét állította elő. 1962 végéig 178 munkáslakás épült fel, a minisztériumok támogatásával elkészült a vasgyári Szakorvosi Rendelő Intézet. A munkásgárda megbecsülésére megalkották a Törzsgárda szabályzatot, mely alapján előnyt élveztek a régi, hűséges dolgozók az újakkal szemben. A diósgyőri vezetőknek már a hatvanas évek derekán igen szívós küzdelmet kellett folytatni hagyományos nemesacélgyártási profiljuk megtartásáért és fejlesztéséért, ezt várta el tőlük az egész magyar ipar, elsősorban a gépipar, melynek sokrétű, különleges igényű acélellátása akkor már közel egy évszázad óta szinte kizárólagosan erre a gyárra hárult. A Kohó- és Gépipari Minisztérium iparági vezetése — Dunaújvárost preferálva - érthetetlen módon nem támogatta a diósgyőri törekvéseket. A gyár fejlődésében egyre jelentősebb szerepet kapott a KGST kooperáció, többek között a kohókoksz, földgáz, vasérc, fenyőfaáru, gépi berendezések biztosítása, valamint termelési, fejlesztési tanácsadás, irányelvek kidolgozása terén. 93
