Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)

Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések

1900-ban a Párizsi Világkiállításon a diósgyőri gyár is felvonultatta a legkiválóbb gyártmányait, többek között az acélöntésű kerékcsillagokat, gépöntvényeket, hajó- és hadihajó felszereléseket, az Eskü téri Duna-híd nagyméretű láncszemeit. Az összes kiállítási darab általános érdeklődést keltett, és elismerést vívtak ki a diósgyőri vaskohászat szakemberei iránt. Ezek közül megemlítenék néhányat.

Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején Obholczer Béla számos témában kutató jellegű munkálatokat is végzett. O nemcsak a tapasztalatokra támaszkodott, hanem számos kísérletet, méréseket végzett a legkedvezőbb gyártási metódus kialakítása érdekében. Pl. sokat foglakozott az öntött tüskök lunker és ülepedés problémáival.

Termitkeverékekkel csökkentette a szívódást és alapos elemzések alapján meghatározta a tápfejek legmegfelelőbb méretét. 1898-ban irányításával megkezdődik az ötvözött acélok gyártása. Előbb a nikkeles páncélgránátok alapanyagait, majd a króm-, krómmangán-, wolframos- és hőálló acélokat.

1911-14-ben Pöschl Vilmos a kemencék regenerátorainak, füstcsatornáinak és kéményeinek méreteit megnövelve jelentős acél többlet előállítását tette lehetővé.

1916-ban Topitzer János tégelyacélműi főművezető a kiváló minőségű Me- giston elnevezésű gyorseszterga-acélt kísérletezte ki, mely szabadalmával világhíressé vált.

Az 1920-as évek vége felé Kerpely Kálmán az ötvözött acélgyártás továbbfejlesztésében játszott jelentős szerepet. 1928-ban Longauer Géza korszerű égőfejekkel látta el a kemencéket.

1935-36-ban Gunda Pál irányításával a kemencék kapacitásának jelentős növelése érdekében ventillátorokat alkalmazott a levegő gázhoz való keverésénél. Megoldotta a tűzfejek hűtését. A kemencék hőterhelésének növelése érdekében az oldalfalak és a boltozat méreteit megváltoztatták és növelték a generátorgáz nyomását.

Árkos Frigyes az 1930-as évek elején tapasztalta, hogy a megrendelések tömeges növekedése miatt problémák vannak. Ezek megszüntetése érdekében új termelésirányítást talált ki és eredményesen átszervezte a vállalatot.

Ebben az időszakban a hengerészek is kivették a részüket a vasgyár hírnevének öregbítésében. A műszaki fejlesztések szoros következményeképpen kitágult a diósgyőri hengerművek gyártási programja. Bevezetésre került a nagyméretű durvalemez, a közép- és finomlemez, a kisbuga (50-100) gyártása, az ötvözött minőségek nagyobb arányú termelése. Üregezési és gyártástechnológia néhány kiemelkedő eredményeit lehet megemlíteni bizonyítékául annak, hogy a hengermű dolgozóinak milyen alkotó készsége volt az elmúlt időkben is.

A hengerelt új gyártmányok bevezetése azonban mindig kollektív munka. Amennyire tehát szükség van a jó üregező mérnöki munkára, éppolyan nélkülözhetetlen a hengersori hengerész, szerszámlakatos, művezető és hengeresztergályos tapasztalata, szakmai ismerete. A diósgyőri hengerművek sikeres munkájában ez irányú szereplők névsora nagyon hosszú volna. Néhány kiemelkedő szakember nevét, mint példaképet említeném meg. Főleg olyanokét, akiknek családja hagyományosan diósgyőr-vasgyári és akik így valóban a „Törzsgárda” tagjai lettek.

Cotel Ernő professzor hengerlési tankönyvében azt mondja: „a hengerlés általános területét a vasgerendák, szerkezeti vasak, bánya- és vasúti sínek, s a ke339