Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)

Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések

tást ad a DAM-nak hengerművi fejlesztésre - jelentik be 1996. januáijában. Már­ciusban figyelmeztető sztrájk nyomatékosítja a bérköveteléseket a DAM-ban... 1996. szeptemberében 11 milliárd forint alaptőkével létrehozzák a DAM Rt.-t. Novemberben végleg leállítják a nagykohót. Pár héttel később megtörténik az el­ső csapolás a 900 millió forintos költséggel átépített elektrokemencéből. Szalma István vezérigazgató abban bízik, hogy 1997. augusztusára nullszaldós lesz a gyár termelése. Csiha Judit miniszter szerint a DAM helyzete stabilizálódott, minderre a privatizáció teszi majd fel a koronát. Hulladékvashiány miatt 1997. márciusában öt napig nem működik az elektrokemence. A DAM tartozása meghaladja a 2,3 milliárd forintot. A vezetők szerint a cég kinnlevősége több ennél, és várják a kormány által megszavazott 900 millió fo­rintot. Novemberben az EMÁSZ ismét korlátozza az áramellátást, mert a kohá­szat 1,12 milliárd forinttal tartozik neki. Decemberben megérkezik a DAM-hoz a kormány kétmilliárdos kezességvállalása. A Kelet-Szlovákiai Vasmű 1998. januárjában megveszi az előző évet hétmil- liárd forintos veszteséggel záró DAM-ot. A kassaiak csak egy dollárt adnak a részvények kétharmadáért, de 4,5 milliárd forintos alaptőke-emelést vállalnak. A magyar fél 2,5 milliárdot. Julius Bacsó vezérigazgató az ezredforduló utánra vár­ja az első nyereséges évet. Az ÁPV Rt. élén álló Gansperger Gyula 1999. áprilisá­ban kimondja: a kassaiak megszegték a privatizációs szerződést, nem hajtották végre a vállalt tőkeemelést. A DAM negyedév alatt milliárdos veszteséget termel. A 2 250-re csökkent létszámból 300 dolgozót akarnak elbocsátani. A 2000. év elején késnek a bérek, alig folyik termelés, a dolgozók többsége kényszerszabadságon van, az ÉMÁSZ - 700 millió a tartozás - minimumra korlátozza az áramellátást. Februárban még ismét csapolnak acélt, de márciusban megkezdődik a DAM felszámolása, és leáll a gyár. Május végén azonban - 1,9 milliárd forintos CIB-hitel segítségével - újra­indul a termelés. A felszámoló, Maijasné Endrédi Zsuzsanna szerint egyetlen út van a hitelezői követelések (hatmilliárd forint) kiegyenlítésére: az immár csak 1 650 embert foglalkoztató cég gazdaságos működtetése... 2001. áprilisában aláíiják a szerződést: az olasz Cogne cég leányvállalata 4,3 milliárd forintért megveszi a diósgyőri kohászatot, hogy új társasága, a DAM Steel Rt. működtesse. A Cogne hét év alatt nyolcmilliárd forintnyi fejlesztést tervez. (A vételár csak a felszámolás költségeire elég, illetve a 2,1 milliárdos hi­telt nyújtó CIB Bank számlájára megy.) Májusban Monica Pirovano elnök-vezér­igazgató bejelenti több mint 300 dolgozó leépítését. Novemberben Székely Árpád új vezérigazgató elmondja: javulnak az eredmények, de még milliárdos a veszte­ség. Újabb, 300 embert érintő létszámcsökkenést terveznek... 2003. januárjának elején az olaszok „átmenetileg” leállítják a termelést, a dolgozókat állásidőre küldik. Márciusban felszámolási eljárást kezdeményez a DAM Steel Rt. ellen a cég tulajdonosa, a Cogne-csoport. (Egy, a helyzetet jól isme­rő' szakember szerint komoly szándékkal érkezett a Cogne, nagyjából nyolcmilliárd forintot költött Diósgyőrre, de nem gondolta át megfelelően az adottságokat, azt, hogy a cég eleve, üzemi szinten veszteséges. Szerinte egyébként a felszámolások is csak arra jók, hogy kiénekeljék a milliárdokat a mindenkori kormányzattól.) A DAM Steel munkavállalói azt íiják Medgyessy miniszterelnöknek, hogy a céget „többször is módszeresen lerabolták, tulajdonosok és vezetők sora gazdago­dott meg úgy, hogy senkit sem vontak felelősségre a korábbi évek kormányhatáro­327

Next

/
Thumbnails
Contents