Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
helyeiben, valamint a Malinovszkij utcai épület alagsorában üzembe helyezett laboratóriumban... 1951. január 1-tól a Kohászati Minisztérium vette át az iskolát, ismét új neve lett: 6. sz. Kohóipari Technikum. Ez az idó'szak a nehézipar fejlesztésének fénykora volt, egyre nagyobb számban szükség volt kohász és öntész szakemberekre, így új iskolaépület felépítésére nyílt lehetőség. A második világháborúban lebombázott Hunfalvy Gimnázium helyén, a két diósgyón nagyüzem szomszédságában épült fel iskolánk... 1951. szeptemberében történt az ünnepélyes átadás... 1954-ben vette fel iskolánk a Gábor Áron nevet és a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó technikumként működött... Az iskola feladata volt a nappali tagozatos tanulók képzése mellett a fel- nó'ttképzés is: 1950-ben indult az esti és 1955-ben a levelező' tagozat. A végzett technikusok magas szintű elméleti és gyakorlati képzést kaptak iskolánkban. 325. A politika és a szovjet szakértők A Kohászattörténeti Szerkesztő Bizottság kérdései Baán Istvánhoz. Baán István emlékkönyv A Diósgyőri Vas- és Acélgyár (LKM) története 1944-1988. 2001. 117.- Kérdés: Hogyan kell értékelni a mellékági irányítás (pártszervezetek, szak- szervezetek, AVH stb.) szerepét a vaskohászatban? Válasz: A mozgalmi szervek szerepére vonatkozó észrevételeket a szak- szervezettel kezdem, hiszen a két munkáspárt egyesüléséig ez volt az általánosabb partnere az üzemvezetésnek a dolgozók képviseletében. Sajnos a bizalmi testületeken belül a két párthoz tartozók egymás elleni harca sok értelmes céllal szemben elsőbbrendű volt, s az üzemvezetőkön múlt, hogyan tudják valamilyen termelési vagy munkafegyelmi intézkedés elősegítésére valamelyik csoportot vagy éppen mindkettőt megnyerni. A két párt egyesülése után a szakszervezet egyértelműen háttérbe szorult. Bár a termelési értekezletek és munkaversenyek szervezése az ő dolguk maradt, azonban föltétlenül azt az álláspontot képviselhették, ahogyan a pártszervezet őket eligazította. Már abban az időben kialakult s máig is fennáll, hogy a munkásság képviselői, általában a politikai életben tevékeny részt vállaló emberek jobb képességű része a pártszervezetekben dolgozik, s a második vonal marad a szakszervezetre. Tevékenységük is így nézett és néz ki. Sokszor inkább hátráltatnak, mint segítenek - kicsinyes egyenlősdire és kivételezésre irányuló javaslatukkal, akadékoskodással. A továbbiakban tehát minden üzemvezetőnek, gazdasági vezetőnek a politikai partnere a párttitkár lett, s nagyon sok múlott azon, hogy tudtak szót érteni. Eltekintve néhány szerencsétlen személyi választástól vagy egyenetlenségtől, eredményes együttműködést lehetett biztosítani. Ez nélkülözhetetlen segítség volt mind az üzem dolgozói, mind a felsőbb politikai szervek felé adott információk szempontjából. Az ÁVH - mint mindenki tudja - állam volt az államban abban az időben, hiszen a legfelsőbb politikai vezetők is számolhattak azzal, hogy bármelyik pillanatban őket minősítik ellenségnek. A termelőhelyek, gazdasági egységek életébe semmilyen korszak és politikai rendszer rendőrsége nem ásta be magát olyan mélyen, mint akkor ez a szervezet. 269
