Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)

Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések

XII. 22-én indult meg a villamos-vasút, egyelőre a nap bizonyos szakaszai­ban. XII. 24-én kohógáz üzemre tértek át a gázgépek hajtásában, mert a nagyol­vasztó egyelőre inkább csak gáztermelésre kezdte meg üzemét. Megkezdték a kesznyéteni nagyfeszültségű áramvezeték helyreállítását a legmostohább körülmények között, hó'si elszánással. Anyag híján toldozva-fol- dozva sokszor néhány méteres darabokból. Megindult a bocsi duzzasztómű hely­reállítási munkája is, melyet a németek ugyancsak felrobbantottak, és nekiláttak a kesznyéteni vízieró'mű turbináinak üzembe helyezési munkáinak, sok viszon­tagság, sok nélkülözés és anyaghiánnyal dacolva. A gyár nyújtott segítséget a közvetlen szomszédságában lévő egyetlen ön- tött-ornamens üveggyár üzembehelyezéséhez. Szakemberek, gázgenerátort és minden szükséges anyagot rendelkezésre bocsátva, az országban elsőnek indult meg és az akkor oly nagy értéket jelentő ablaküveget adta. Vasszerkezeti üzemünk készítette az ország első állandó jellegű közúti vas- hídját a Sajó fölé. Ugyancsak ott készült a miskolci MÁV fűtőház csarnoka, vas­úti híd a bódvarákói vonalra, a kesznyéteni csatorna felé, oszlopok, vasúti hidak pótlására rendelt gerinc-lemezes tartók. Amikor elfogyott a bányák robbanóanyaga, a szovjet parancsnokság engedé­lyével nagyhatású robbanóanyagot gyártottak, melyből a MAVAG-bányák 920 tonnát, a szomszédos bányák 370 tonnát vettek igénybe. 2,5 millió izzógyújtót és 17 db szikrainduktort is készítettek a bányák részére. Az elhullott és az átvonuló hadseregek által széthagyott állatbőrökból az egyik vegyész által készített cserzőanyag segítségével 2 250 kg gépszíjat és 700 pár bányász bakancsot, valamint 4 650 pár munkás bakancsot gyártottak. Javí­tották a hadsereg autóit, a környék mezőgazdasági gépeit, eszközeit, malmait. Olajütőket, ekét, boronát, kályhacsövet, tűzhelyet, kést, játékot, a legválto­zatosabb közszükségleti cikkeket gyártottak és helyezték el vidéki bizományo­soknál, ahol élelmiszerekre cserélték be azokat. A gyárnak akkor mintegy 60 000 főről kellett összesen gondoskodnia (családtagokkal együtt). A mintegy 90%-ban sérült kórházat egy emelettel bővítették, a többi osztály súlyos sérüléseit az elsők között kijavították és tették lehetővé a szovjet katonai kórház központ kialakítását, mely magában foglalta a kórház környéki iskolákat és lakótelepet is. Megkezdődött a súlyosan sérült katonai átvevők szálláshelyének átépítése, melyből gimnázium lett, és ezzel a vasgyáriak régi vágya jutott teljese­désbe. Kijavítottak 450 lakást és a telep középületeit, üzleteit, megkezdték a mun­kaszolgálatosok telepeinek lakásokká formálását. Összesen 200 egy-, illetve két­szobás lakás született. Megindították egy már alapjaiban elkészült, de abbahagyott 80 lakásos ház­tömb építését. És megindult az előmunkálata egy 54 ágyas magaslati üdülő léte­sítésének Bükkszentkereszten és egy 36 ágyas üdülő létesítésének Görömböly- Tapolcán. 1945. szeptemberében tért át a gyár a szokásos gyártási ágakra, de még nem érte el a megfelelő termelési szintet. A forint stabilizációja teremtette meg az új üzemfejlesztést, új gyártási ágak bevezetését. 1945 után elsőnek a csavargyár dolgozói nyújtottak segítséget a frontnak. Hídcsavarokat kezdtek gyártani. Mivel egyre több árura volt szükség, mindenki 247

Next

/
Thumbnails
Contents