Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
I. Az első világháborútól a világgazdasági válság végéig (1920-1933)
A minőségjavítás folyamatosságának fenntartása, és a gazdaságos üzemelés érdekében a legkiválóbb szakembereket alkalmazták. Pl. Kerpely Kálmán kohómérnököt, az ötvözött acélgyártás fejlesztése érdekében Romániából szerződtették az acélműhöz. Kerpely fő feladata volt, hogy az elektroacélműben - a fokozódó belföldi ötvözött acélszükséglet kielégítésére - az acélgyártást fólfejlessze, és erős versenytársat adjon az importacélnak. Ennek a programnak a keretében indították 1929. januárjában a 10 tonnás Heroult kemencét. Ettől az időtől kezdve a diósgyőri nemesacél a magyar gépipar nélkülözhetetlen alapanyagává vált, és a külföldi nemesacélgyárak termelvényeivel is versenyezhetett. Mind több és több acélfajta került piacra. A felhasználók már alig ismerték ki magukat sokféle acélminőség között. Szükségessé vált ezért egy ösz- szefoglaló acélkatalógus kiadása, melyet 1929-ben a diósgyőri metallográfiái osztály és az acélmű vezetői készítettek el...- Magyarország 1929-ben a világranglistán acéltermelésével a 17. helyet foglalta el, megelőzve Hollandiát, a dél-amerikai országokat, Kínát, Ausztráliát. Kereken hétszer annyit termelt, mint Norvégia, Románia, Finnország és Jugoszlávia együttvéve. Vő. 53. 26. Támadás az állami vasgyárak ellen Kiszely Gyula: 1957158. KM TDGY Kézirat (részlet) A világgazdasági válság következtében a világpiacon mindinkább kiéleződött a verseny, amit természetesen belföldön is érezni lehetett. Az állami és a magán vállalatok egymásközti versenye és vitája, mint már annyiszor hasonló esetben, ez esetben is megújult. Az országházban, sajtóban és mindenhol, ahol csak arra mód volt, a támadás a diósgyőri és budapesti gyár ellen megindult. Országgyűlési képviselők, felsőházi tagok, vállalatok elnökei, miniszterek és minisztériumok főtisztviselői nap mint nap az állami gyárak kérdésével foglalkoztak. Diósgyőr szempontjából a legnagyobb ellenlábas az ózdi gyár volt és annak vezérigazgatója Bíró (Brüll) Pál, aki a witkovitzi gyárral egyetemben a diósgyőri gyár végleges megszüntetését tűzték ki maguknak célul. A witkovitzi vasgyár vezérigazgatója Schuster Rudolf, aki előzőleg cseh kereskedelemi miniszter volt már 1927. májusában Diósgyőrben járt és megtekintette a gyárat. Már ebben az időben megindították a tárgyalást a diósgyőri és budapesti gyár megvétele tárgyában. Érthető is volt az ő szemükkel nézve ez az akció, hiszen a világpiacon ekkor már érezhető volt a válság. Szükség volt tehát egy versenyvállalatot megszüntetni, hogy a válság teljes kibontakozásakor ne legyen a piacon mint versenytárs. Ebben a munkában Bíró Pál támogatta a legjobban. A diósgyőri gyárnak igen nagy hátránya volt ebben az időben, hogy üzemi berendezése már erősen elavult, új beruházásokra pedig a súlyos helyzetben lehetőség nem volt. Ha a kormányzat a gyár előterjesztése alapján az új beruházást a költségvetésbe fel kívánta venni, az mindenkor a képviselőházban élénk ellenzésre talált, mert a magánipar képviselői és zsoldosai természetesen nem kívánták, hogy a diósgyőri gyár is ugyanúgy, mint az ózdi gyár újjáépüljön, mert akkor még nagyobb versenytárssá vált volna. Egy 1929. évi képviselőházi ülésen a berendezés elavultságáról Kabók Lajos és Malasits Géza képviselők is beszámoltak... 22
