Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
Az önbecsülés jelenségének tekinthetjük azt is, hogy szinte minden nagyobb összefogás szereplői készítettek magukról csoportképet, megörökítették azokat a személyeket külön is, akik a csapatmunkát szervezték, vezérelték: a karnagyokat, a rendezőket, a könyvtárosokat, a mozi működését biztosítókat. Több családban szállt nemzedékről nemzedékre egy-egy szerep vagy szólamvezetőség feladata, ami a folytonosság és a megújítás örömét, helyi különösségtudatát ajándékozta a településnek. A két dalkörben való részvételhez zenei fogékonyság, a színdarabokban való szerepléshez ambíció, memória, stb. tehát személyes adottság szükségeltetett. Nem záródtak ki a cselekvőkedv realizálásának lehetőségeiből azonban azok sem, akik ezekkel nem bírtak, de sikereik érdekében tenni akartak, vagy a szórakozás kevésbé személyes aktivitást és a művelődés kevésbé közösségi formáit igényelték. A teremtő kedv számukra könyvtárat, mozit működtetett, kiállítást szervezett, amelyet pártoló tagsággal vett körül, működésében társadalmilag kontrollált... Egy vasváros, egy csinált város tehetséges népessége alkotott magának egy olyan társas létet, amelyben megmérhette, megmutathatta önmagát, amellyel otthonossá, bizalom, öröm és szeretet-gazdaggá tehette létét, amelyben emberi értékei a közösség értékeiként is megnyilvánulhattak... 305. A DIGÉP és a Drótgyár történetéből Százéves a magyar szerszámgépgyártás 1972. 263., Szávai Árpád: A diósgyőri Gépgyár története. Kézirat (részletek).- A Diósgyőri Gépgyár alapítása az első világháború idejére nyúlik vissza, amikor is az akkori Magyar Állami Vas- és Acél- és Gépgyár (MAVAG) diósgyőri kohászati üzeme - a mai Lenin Kohászati Művek - mechanikai megmunkáló részlegéből kiváló Diósgyőr Újgyár létesítését kezdeményezte a kormányzat. A gyár építését 1914-ben határozták el, 1915-ben már az építkezések is megkezdődtek. A világháborús események azonban a agyár üzembe helyezését meglehetősen vontatottá tették. Az első világháború alatt az épülő gyár súlyos anyagi károkat is szenvedett és csak nehezen lábalt ki válságos helyzetéből. így az alig megszületett gyár üzemei közül csak 1924-ben indult meg a kovácsoló és hőkezelő üzem és csak 1928-ban határozta el a kormányzat a mechanikai megmunkáló - a tulajdonképpeni Újgyár - befejezését, de a felépített gyárban 1930- ig nem folyt érdemi termelés, lényegében csak a kohászati gyár segédüzemeként működött. 1930-31-ben indult meg fokozatosan a gyár termelése, jórészt az állami rendelések teljesítésére. Ettől az időtől kezdve a gyár kapacitását fokozatosan fejlesztették. Jelentős bővítést határozott el a kormányzat a ’30-as évek második felében. Már 1938-ra a termelés elérte az 1934. évinek a háromszorosát, majd a háborús évek konjunkturális időszakában új üzemrészek létesítésével és korszerű szerszámgépgyár beállításával Magyarország egyik legnagyobb nehézgépgyár- tó üzemévé fejlődött. Ebben az időszakban a gyár termelési profilját egyre inkább a háborús felkészülés szabta meg. 1944. szeptember 13-án a gyárat súlyos légitámadás érte, amelynek következtében a gyár bázisüzeme, a megmunkáló és szerelde szinte tel225
