Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
VII. A privatizáció és drámai következményei (1992-2005)
Igazgatóságunk határozott álláspontja, hogy a tulajdonosi elvárásoknak a sportkomplexum ügyében is érvényesülnie kell, nevezetesen: veszteséges tevékenység fenntartása e vonatkozásban sem lehetséges. Minderre tekintettel ezúton is jelezzük, hogy e nagy értékű létesítményünket 1998. decemberéig tudjuk csak az Ön által is jól ismert feltételekkel a városi sportklubok rendelkezésére bocsátani. (1998. október 29. Dr. Julius Bacsó DAM vezérigazgató) 278. A szlovák management tervei Készült a média tájékoztatására. 1998. október. Interjúadó: Dr. Julius Bacsó Docustore Kft. Irattár 155. (részlet) Veszteségfaragók: A DAM Diósgyőri Acélművek Rt. utolsó, állami tulajdonban eltöltött éve meglehetősen felemásra sikeredett. A cég az értékesítés nettó árbevételét megtöbbszörözte s ezzel a TOP 200-as lista előkelő 90. helyére került, ám tevékenysége több milliárd forintos veszteséggel járt. A társaság ez év januáijában került a régió egyik legnagyobb vaskohászati csoportja, a szlovák VSZ Holding (Kassa) tulajdonába. Julius Bacsó vezérigazgató a veszteségmentes gazdálkodás feltételeinek megteremtését - a jelenlegi súlyos kohászati recesszió ellenére - a 2000. évre prognosztizálja.- Tekintettel a romló külső feltételekre, lehetséges-e a ráfizetés mérséklése az idén? A DAM Rt. tavalyi gazdálkodásának mérleg szerinti vesztesége 6,7 milliárd forint volt, amelynek csökkentése, a költségek racionalizálása érdekében a társaság fokozott és sorozatos szigorító intézkedéseket tesz. A veszteség mindezek nyomán folyamatosan csökken. Úgy tűnik, a harmadik negyedév végén bekövetkezett kohászati recesszió ellenére a tervezett 3,4 milliárd forintra - vagyis az egy évvel korábbinak a felére - rúg majd az idei mínuszunk.- Amikor januárban átvették a gyárat, a DAM Rt. pénzügyi pozíciója kritikus volt. Ennek feloldására pénzügyi stabilizációt terveztek. Sikerült-e ezt végrehajtani, s miként állnak a privatizációs szerződésben foglalt kötelezettségekkel ? A cég működése 1998. január elsejére pénzügyileg ellehetetlenült, a termelés fenntartása a felhalmozódott tartozások miatt kétségessé vált. A válsághelyzetet mindenekelőtt a nem megfelelő piaci munka, a magas termelési költségek és a nem hatékony foglalkoztatás okozta. A társaság már az 1997-es év elejére felélte a korábbi években a költségvetés által rendre pótolt tartalékait. A kassai vasműt is magában foglaló VSZ Holding általi kivásárlás közgazdasági megfontolásai között szerepelt a belföldi és az exportpiac újjáépítése, a termelési költségek drasztikus leszorítása, a hatékonyság gyors javítása és a munkaerő-racionalizálás. A magánosítás során és azt követően a cégbe áramló pénzeket úgy határozták meg, hogy e célokat sikerüljön megvalósítani. Az előző évek pénzhiányát az 1998. február 8-i tőkeemelés csak részben tudta pótolni. A legnagyobb hitelezők januárban csupán azért nem éltek követeléseik behajtásának drasztikus eszközeivel, mert az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. — mint a DAM egyik tulajdonosa — garanciát jelentett a visszafizetésre. A termelés fenntartása csak úgy volt lehetséges, hogy a társaság hónapokon keresztül nem fizette ki sem a köztartozásait, sem az energiaszámlákat. 195
