Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
VII. A privatizáció és drámai következményei (1992-2005)
viszont a mai napig nem került a DAM Igazgatósága által megtárgyalásra. A legnagyobb problémát személy szerint az ez évi üzleti terv lényeges változásában látja, és erre az Igazgatóságnak fel kellett volna hívni a figyelmét.- Dr. Fáy Ferenc hozzászólásában elmondja, hogy mindennek elé kell helyezni a privatizációt és azt ajánlja a következő' igazgatóságnak, hogy ezt helyezzék az első helyre, és ennek rendeljenek alá más objektív és szubjektív körülményt, legalábbis a privatizáció bekövetkezéséig, mert ez az egyetlen menekülési útvonal. Véleménye szerint a mai kellemetlen aktusra nem került volna sor, ha az APV Rt. Igazgatósága az első sikertelen privatizáció után az előterjesztésnek megfelelően a zárt kört fogadta volna el. Ezek után rátértek a második napirendi pontra, az új igazgatósági és FB tagok választására. 272. Ki a bűnös? Görömbölyi László: Fejek a porban. Eszak-Magyarország 1997. november 1. (részlet) Az emberben óhatatlanul támad valamiféle jó érzés, amikor azt érzi: erős, határozott kormány vezeti az országot - ezek az emberek ott font tudják, hogy mit akarnak. S ha valaki nem akarja megérteni, mi a dolga, hát nem marad el a kemény felelősségre vonás sem. Mint például most, a csütörtöki kormányülésen, amikor - megelégelve végre a szerencsétlenségeket - világossá tették, ki a hibás a Diósgyőri Acélművek Rt. (DAM) privatizációjának sikertelenségében. A reorganizációt két éven át kormánybiztosként irányító Szabó Zsoltot felmentették az ÁPV Rt. igazgatótagsági tisztségéből, s nem hagytak kétséget afelől sem, hogy a vétkesek közé tartoznak a DAM vezetői is. Ennek a jó érzést kiváltó határozottságnak különös jelentősége van egy bő fél évvel a választások előtt itt, a munkáshagyományokban bővelkedő régióban. Itt, ahol ugyancsak szépen szerepelt ’94-ben az MSZP, nem utolsósorban a vonzó program miatt: munkahelyteremtésről, szociális hálóról, meg ilyesmiről szóltak a választási nagygyűlések szónoklatai. Ezek után, nehogy véletlenül valaki azt gondolja, hogy az MSZP-kormány nem tudta megtenni, amit ígért - DAM-ügyben a kudarcért kizárólag Szabó Zsolt volt kormánybiztos meg Szalma István, a DAM vezérigazgatója a felelős. Ha viszont valakit azzal vert meg az Isten, hogy nemcsak a tegnapi, de néha a tegnapelőtti, esetleg még régebbi történéseket is képes felidézni, annak bizony számolni kell azzal, hogy megkeseredik benne a bizonyos jó érzés. Magam például a nyolcvanas évek második felében (de még a rendszerváltozás kezdete előtt) újságíró kollégák társaságában hallgatója lehettem egy háttér- beszélgetésnek, amelynek témája a magyar kohászat helyzete volt. (Akkoriban háttérbeszélgetésnek nevezték azokat az összejöveteleket, amelyeken kompetens emberek mondtak lényeges dolgokat - amelyeket persze az újságírók nem írhattak meg, merthogy a kompetens ember azonnal letagadta volna.) Nos, ott éppen az ipari államtitkár panaszkodott: egyre-másra készítik a kormánynak (miniszterelnök Grósz Károly), meg az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának (osztályvezető Németh Miklós) a szakmai elemzéseket: a borsodi kohászat helyzete mind tarthatatlanabb, mélyül a válság, hihetetlen összegeket 191
