Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
V. A gazdasági mechanizmustól a szakadék széléig (1968-1982)
KM TDGY 2004.49.1. (részlet) Vállalatunk kollektívája az 1974. évi munkaverseny vállalását a XI. Párt- kongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának méltó megünneplésére tette meg. Teljes termelési értéktervünket a vállalt 650 millióval szemben 1 170 MFt-tal túlteljesítettük. Az értékterv túlteljesítését egyrészt a termelési tervfeladatoknál elért eredmény-többlet, másrész az export árak vártnál nagyobb mértékű növekedése segítette. Igen jelentó's eredmény az, hogy az acélhiányból eredő' nehézségek ellenére jól szervezett és összehangolt munkával az 1 fő 1 napra eső termelékenységi mutatónkat a vállalt 10%-kal szemben 18,8%-ra teljesítettük. 1976 195. Diósgyőri Képzőművész Stúdió KM TDGY 2006.11.1 (részlet) 1975-ben egy maroknyi, profi és amatőr képzőművésznek a kezdeti szárny- próbálgatásaikhoz az akkori lehetőségek adta kalitka meglehetősen szűknek és kilátástalannak bizonyult, ezért Kletz László képzőművész vezetésével megalapították 1976. januárjában Magyarország első olyan független alkotóközösségét, a Diósgyőri Képzőművész Stúdiót, amely nem tartozik (és még ma sem 'tartozik) sem intézményhez, sem politikához. Alapító tagok között találhattuk Kletz Lászlón kívül Szlifka Annát, Eisele Gyulát, Pócsik Istvánt, Tőkey Pétert, Szabó Lászlót, Mészöly Ágnest, Szűcs Lászlót, Smizsánszky Istvánt, Kriston Bélát és még e sor folytatódhatna azokkal az alkotókkal, akiknek időközben el tudták venni kedvüket a képzőművészet aktív gyakorlásától. Közös céljuk, mint ahogyan az az eltelt közel három évtizedből bizonyosságot nyerve egyértelműen kitűnik, sokrétűen, gazdagon és hitelesen reprezentálni e térség képzőművészeti kultúráját, felhívni a figyelmet arra s egyben népszerűsíteni az értékmegőrző, értékteremtő alkotásokat. Precedens értékű, valódi civil szervezetként kezdték el tevékenységüket. A Lenin Kohászati Művek vezetősége felvállalta a mecénás szerepét, aminek köszönhetően nemcsak műteremhez, de biztonságos működési lehetőséghez is jutottak. A stúdió tagjai művészeti felfogásban különböztek, de a művészet szeretete, elhivatottsága, a közös munka, az összejövetelek szellemi hangulata és a sorozatos kiállítások fontos emberi kapocs lett közöttük. Ez a műhely olyan időszakban született és erősödött meg, amikor a gazdasági válság miatt egyre kevesebb figyelem és még kevesebb pénz jutott a kultúrára. Ilyen időszakban a fennmaradás már önmagában is dicséretes eredmény volt, hát még a folytatás...Vő. 136. 196. Üdültetés a gyárban Déli Hírlap 1976. január 17. 128
