Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

kai eló'nyösebb volna akkor, ha a gyár és az ezt övező telepek önálló községet képeznének. A gyárra nézve főként hatékony érv a különválás mellett az, hogy a környező telepeken, mint önálló községben a fejlettség nagyobb és láthatóbb eszközei által a különben mozgékony munkás elem nagyobb erővel leköthetnék, amennyiben saját maga és családja jövendő boldogulásának minden feltételeit itt látva nagyobb takarékossággal és munkaszeretettel igyekeznék ingatlant szerezni, ezáltal lekötött hasznos polgárai válnának e hazának, munkás törzsünk gyarapodnék és nem válnának oly könnyen csábíthatók az Amerikába való kivándorlásra, hanem tömörülve és erőiket egyesítve idővel virágzó gyárvárost létesítenének, amire nézve számtalan külföldi példával bírunk, hol egy ily gyárváros nem csak kiváló nemzetgazdasági erőtényezőként áll, hanem mint alapja és forrása egy erőteljes és céltudatos polgári osztály kialakulásának is. A vasgyár telep és a hozzátartozó részek: Nyírjes, Pocogó, Új-Diósgyőr élénk szükségét érzik a vallásos nevelésnek, illetve a templomnak, amennyiben ha valahol, úgy itt van szükség a vallás erősségére, a türelem és az odaadás példáira és a vallás vigaszára. Ha a vasgyár terület a hozzátartozó részeivel együtt önálló község lesz, akkor minden vallásfelekezet idők múltán azon lesz, hogy a maga templomát felépítse. Fontos indoka a községi kiválásnak és önállósításnak - mint elsőrangú kulturális követelmény - az iskoláztatás kérdése is; mert a vasgyártelepen lévő állami elemi népiskola a közeljövőben minden jelentkezőt felvenni nem képes, nem különösen a Nyírjes, Pocogó és Új-Diósgyőr területéről való gyermekeket és ha ezen eset beáll, úgy ezek valósággal ki vannak zárva az elemi oktatásból, ezért 10 éven alóli gyermekektől azt kívánni nem lehet, hogy azok télen-nyáron a messzeeső Miskolc vagy Diósgyőr elemi iskoláiba járjanak. Önálló községgé alakulás esetén, a népesség arányához és vagyoni erejéhez képest az új község új állami iskoláról gondoskodhatnék, mely esetleg létesítendő iskola területéről Új-Diósgyőr már gondoskodott is. A gyári telepnek és a hozzátartozó részeknek, illetve telepeknek önálló községgé alakulását anyagi szempontból is szükségesnek vélnénk, mert a rosszul gazdálkodó Diósgyőr anyaközség pénzkezelését nagy károk érték. Az anyaközségben eszközölt létesítményeket anélkül, hogy a telepesek azoknak hasznát vennék, pótadó alakjában velük fizettetik meg, akkor azonban amidőn telepeiken ezek a községtől valami jogosat kívánnak is, az Diósgyőr részéről rendszerint megtagadtatik úgy, hogy a legszükségesebbet is kénytelenek saját pénzükön előállítani, természetes, hogy így ezek kettős terhet viselnek. Az állami egyenesadók után kivetett községi adó 54,5%, ezenkívül tisztán ház- és keresetadókra 3 1/4% esik, ami tekintve a gyárban stagnáló munkaviszonyokat és az ipari pangást, óriási teher, mely a gyár részéről a község beléletében történő befolyás alól még csak meg sem akadályozható, sem nem paralizálható, mert a 40 tagból álló választott és virilis községi képviseletnek csak 8 tagja vasgyári, tehát, ha a telep érdekeiről van szó, Diósgyőr község képviselői testületében, főként a jelenlegi kerületi beosztás mellett, ezek mindig kisebbségben maradnak és meg nem érdemelt elnyomatásban részesülnek. A telepek lakosságának intelligenciája és vagyoni ereje is mint legfőbb fokmérője a nagyobb fejlettségnek jelentős indoka a különválásnak.