Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

a dolognak különös fontosságot ad - nézetem szerint - az, hogy amint a t. Pénzügyminiszter Úr jelentéséből látom, az igen tisztelt Miniszter Úr olyan nézeteket és oly vérmes reményeket táplál ezen ügy körül, hogy aszerint azon többszázezerre menő' veszteség, mely most már évenként éri az országnak pénztárát, állandósíttatni fog, hogy ha az Országgyűlés ennek ellenében nem fog sikeres lépéseket tenni. A diósgyőri vasgyár egyike a legszerencsétlenebb vállalatoknak. Nem tagadja ezt az igen tisztelt Miniszter Úr sem, sőt egyenesen bevallja e tárgyra nézve beadott terjedelmes jelentésében. A vasgyárnak nincsen elegendő fája rendelkezésre, s ami fája van, az is most már másképpen, célszerűbben értékesíthető. Vasérc nincsen közelében; ami a legfőbb tényező volna az egész vállalatnál, a kőszén olyan rossz minőségű, hogy a vasgyártásnál célszerűen egyáltalán nem használható.... Nem marad eszerint egyéb hátra t. Ház, mint az, hogy ezen vasgyár, mely jelenleg igen nagy veszteséggel folytatja üzletét s melyre nézve nincs kilátcis, hogy a körülmények javuljanak: mielőbb szüntettessék meg. Ez az, amit én s több társaim indítványozni bátrak vagyunk. Erre vonatkozólag határozati javaslatunk ezt tartalmazza: „a Pénzügyminiszter utasíttatik, hogy a diósgyőri új vasgyár üzletét szüntesse meg". Ennyiből áll a határozati javaslat. Ami a megszüntetésnek körülményeit illeti, arra nézve feleslegesnek tartom, hogy a törvényhozás intézkedjék. Az, hogy miként gobolyíttassék le az üzlet egyáltalában? micsoda intézkedések tétessenek a felszerelési tárgyak értékesítésére s hogy miként intéztessék el az ügy a már megtelepített munkásokkal? ez mind a t. Pénzügyminiszter Úr belátására bízandó; de kívánom, hogy azon károsodás megakadályoztatása végett, mely az országra ezen gyár működésének folytatásából okvetlenül háramolnék: tegye meg az országgyűlés azon lépést, melyet határozati javaslatomban bátor vagyok ajánlani, (helyeslés). Kerkápoly Károly pénzügyminiszter: Engedje meg a t. Ház, hogy a beadott határozati javaslattal szemben mindenekelőtt én emeljek szót. Megvallom, hogy azt mily rövidnek, éppoly bátornak tartom. En nekem nem lenne azon bátorságom, egy műnek beállítását indítványban, javaslatba hozni, igen gondos, technikusok által is teljesített vizsgálat elobocsájtása nélkül. A t. Képviselő Úr, mint borsodmegyei, kétségkívül bírhat némi tájékozottsággal a kérdéses mű viszonyai körül, s ezt kétségbe venni nem akarom; de hogy oly technikus avatottsággal is bírjon, mely egy új indítványnak, hogy úgy mondjam, belső jogosultságot kölcsönözhetne, ezt kétségbe merem vonni; annál is inkább kétségbe merem ezt vonni társainál, akik azon előnyökkel sem bírnak, melyekkel a t. Képviselő Úr bír... Ha a t. Képviselő Úr azt kérdezte volna, vajon igazolható-e, hogy mindez építtetett, pedig éppen ott, megvallom, nehezebb helyzetbe érezném magamat. Ha nem is oly nagy bátorsággal lett a mű megkezdve, mint amilyennel most megszüntetése indítványoztatik, talán lehetett volna körüle kifejteni még több körültekintést, még több gondosságot. De a t. Képviselő Úr részletekbe is ment, hadd térjek át ezekre is. Azt mondja a Képviselő Úr, hogy a vasgyár százezrekre menő veszteséggel dolgozik. Igazsága van és ez az 1871-i előirányzat veszteségnek is nagyon mögötte maradand a valósággal bekövetkezettnek; a remények nagyobbak voltak, mint az eredmények lettek, úgy a múltban, mint a jelenben. Hogy aggodalomra ok van, ennélfogva azt nem titkolom; megnyugtatást akarok szerezni és nyújtani aziránt, hogy a szép remények hovatovább annál inkább kárba ne vigyék az országot...