Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

A kamara még e hónap során Ziegler tiszolci sáfárt helyezi Diósgyőrbe. Vö. 77, 81. Zoltay Endre 1970. 230. jelzet 1788 88. Első import a vasműben A nagyolvasztó 1788-ban átlagosan heti 100 bm. nyersvasat termel, az elhúzódott téli idő miatt vízhiány lép fel újból: januárban emberi erővel kellett meghajtani a kohó vízikerekét. Minden erőfeszítés ellenére a nagy vaseladásból eredően a frisstüzeket nem tudják nyersvassal ellátni, jóllehet Ziegler a frisstüzek, a nagyolvasztó betétjének pótlására idegen eredetű ócskavasat is felhasznál. A nagyolvasztónak sokat árt az, hogy a vízikerékról sok víz csapódik a falazatra. Április végén a kohót átépítésre le kell állítani. A nyomasztó nyersvashiány enyhítésére Ziegler engedélyt kér a kamarától, hogy Tiszolcról szállíthassanak nyersvasat. A kamara még a nagyolvasztó leállásakor engedélyezi, hogy Tiszolc 100 bm. sütött nyersvasat szállítson, önköltségi áron. Ezzel megjelenik Diósgyőrben az idegen eredetű nyersvas, amely olyan erős negatív költségtényezőként jelentkezik, hogy ezt a frisselésnél mutatkozó faszén megtakarítás és az ezen az áron felfuttatott vaseladás sem tudja mindig kiegyensúlyozni. Még fokozza a költségeket, hogy a nagyolvasztóval rendelkező alsómagyarországi vasművek már régebben berendezkedtek a sütött nyersvasra, amit minőségi felárral adtak el. Vö. 85. Diósgyőr csak lúdvasat gyártott, a sütött nyersvas tekintetében a többi gyárral szemben hátrányban volt. Ez is indokolta, hogy a sütőkemencéket minél előbb fel kellett itt is építeni. Zoltay Endre 1970. 99-100. 89. Új, akadémiát végzett sáfár A nyersvasszállítás elintézése után 1788 júniusban megérkezik az új sáfár, Muszka Antal, aki már elvégezte a selmeci akadémiát, akinek a pontos Ziegler átadja az üzemet és visszamegy Tiszolcra, ahol már erősen hiányolják. Utána rögtön elkezdődnek a rendszertelen vaskőkutatások. Muszka mindjárt júniusban Rhónicról kér ügyes vaskőbányászokat, akik jól ismerik a vaskőfajtákat, nagy tervei vannak az új turzásokkal. Közben a rimabrézói vasmű kihasználva Diósgyőr szorult helyzetét, ajánlatot tesz a már folyamatosan 800 bm-ra nőtt nyersvasigény kielégítése mellett 1789re újabb 3000 bm. Nyersvas szállítására, diktált áron, mintegy keresztül húzva ezzel a főkamaragrófságnak az egyes kamarai vasművek önköltségi alapon való, integrációs jellegű együttműködését. Rimabrézó a besztercebányai kamarai hatóság tanácsa előtt teszi meg ajánlatát. 1 b.mázsa sütött nyersvasért 2 forint 15 kr.-t kér, ehhez jön még 30 kr. fuvar, tehát nagyobb áron adja a vasat, mint amit 1778-ban Fazola Henrik a leg-