Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

csak sokkal több lenne az építési költség, hanem a tó is a messzebb fekvő partok miatt és a víz egyenesebb Entgegenstellungja miatt sokkal nagyobb lenne a víz nyomása, mint a régi gátnál, ezért a partok letöredeznének. Az itteni építőmester nem járatos a vízépítésben, ezért a költségvetést a besztercebányai számtudóssal, Wallnerrel kellene elkészíttetni. (Kunstmeister, Rechenmeister.) Válasz: Wallner később helyszíni szemlét tart, az új tó elkészültéig a régi gát magasságát 2-3 keresztfával emeljék s így növeljék a vízmennyiséget. (SSUA-BO-HKG.) Ld. még 17,110. Soós Imre Kutatási napló 61. A vaseladás kiterjesztése 1781. május 21. Az udvari kamara elrendeli, hogy a diósgyőri vasgyár vaseladását Galíciába ki kell építeni, ezért Lemberg, Jaroslav, Brodi, Zamostja kereskedőitől értesüléseket kell szerezni a vasgyártmányok ottani ára és eladási lehetőségei felől. (SSUA-BO-HKG.) Soós Imre Kutatási napló 62. Megnőtt a szegigény 1781. május 28-i ülés. A gyár jelenti, hogy a szeggyártmányaik iránt oly nagy a kereslet és megrendelés, hogy az igénylőket nem tudják mind kielégíteni, azok egy része üres kézzel távozik a gyárból. Rónitzról rendelnek 4 szegkovácsot Diósgyőrbe arra az egy-két hónapra, amíg a szükséges mennyiséget előállítják. (SSUA-BO-HKG.) Soós Imre Kutatási napló 63. Az orvosi állás ügye Hegedűs István diósgyőri felcser folyamodik a főkamaragrófsághoz, hogy rendszeresítsenek számára évi 20 forintos státust a vasműnél. Ebben az esetben csak 6kr-t kér az érvágásért az eddigi 9 kr. helyett. A kamara ezt sokallja. 1783-ban már tanult orvos, a miskolci Christoph Krammer is kijár a vasmű betegeihez. Az általános előírás szerint a kijáró orvos a kezelésről ún. sebészi kivonatokat terjeszt be, amelyeket a kamarai főkönyvelőség jóváhagyása után a társládából egyenlítenek ki. Rendszeresített orvosi státus még 1786-ban sincs, ezért még primitív megoldások fordulnak elő. A diósgyőri chirurgus általában 9-6 krajcárt szokott elkérni egy érvágásért. Ha ezt a gyárban hajtja végre, 1 frt-ot. Ld. még 83, 119. Zoltay Endre 1970. 92., Soós Imre Kutatási napló