Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

Az ilyen vállalkozásokkal rendszerint együtt jártak a nehézségek és vesződségek oly mértékben, hogy Fassolla rendkívüli szorgalma és buzgalma, valamint különös isteni segítség nélkül ezt nem tudta volna véghez vinni. Akkor ez olyan nagy dolog volt, hogy sok ember közül nagyon keveset lehetne találni, aki utána csinálná, holott a fellelésre nagyobb jutalmat helyeztek kilátásba. Fassolla minden nehézségen, kellemetlenségen túltéve magát, szorgalmát és buzgalmát tovább gyakorolva, otthoni kényelmét sem vette figyelembe, számottevő gazdaságát, iparát mellékesnek tekintve, szándékainak megkönnyítésére különböző módon jelentős kiadásokat fordított, anélkül, hogy tudta volna előre, vajon áldás vagy kudarc követi törekvéseit. Ebben a bizonytalanságban utazást tett Bécsbe, hogy ott a nagytekintetű udvari méltóságoknál alázatos jelentést tegyen a kőszén és timsó felfedezéseiről, a vaskőnyomokról és más nemesebb felfedezéseiről és arról, hogy a jövendő reményeket jogosít még további felfedezésekre. Fassolla 1769. június 15-én a magastekintetű cs. és kir. főkamaragrófi hivatalnál Selmecbányán a bányakutatási engedély kiváltásáért jelentkezett és mihelyt ő valamit felfedezett, a legközelebbi bányabíróságon kérelmezte, hogy az engedélyt részére megadassék. A fellelt kőszenet, vaskövet, ezüst- és rézérceket kibányászta. A próbákat legmagasabb utasításra éppúgy Bécsbe, mint Selmecre és Szomolnokra vitte elemzésre. A kapott próbajegyzékek legtöbbnyire megegyeztek. Azok közül néhány művelésre érdemes volt, különösen azonban a vaskőzetek kiváló minősége találtatott művelésre alkalmasnak. 1766-1769 Fassolla felfedezést és bányászati munkával foglalkozott, sikeres volt. A szomolnoki bizottságok elismerték a vaskő mennyiségét és minőségét, így kérelmezte az olvasztó- és hámormű építését. Timsó-, réz- és ezüstbányászat a vasmű elkészültéig nem folytatódik. Ezért Fassolla indíttatva érezte magát, hogy másik utat tegyen Bécsbe és innen Stájerországba, a vasműbe, hogy ott egy és más vasműmanipulációt megnézzen. Ez alkalommal Bécsben tudta meg, hogy az ő legalázatosabb szomolnoki jelentését eddigi ásványfeltárásairól, bányakutató tevékenységéről, a nagytekintetű Felügyelőségi Főhivatal bizottsági vizsgálata megfelelően jónak ismerte el és a cs. kir. udvari kamara is feldicsérte. Ennek okából Fassolla a legmagasabb kegyeket nyerte el, hogy eddigi kiadásait, jelentős gazdaságában esett kárait kimutassa és a tekintetes Felügyelőségi Hivatalnak benyújtsa. Készpénzkiadás, késedelem és kár: 9131,46 frt, ebből térített a bécsi főpénztár 5130,3 frt-ot, miből a szomolnoki főpénztár részére 668,34 frt-ot kellett fizetnie. Hozzá még a legmagasabb kegyekből megkapta az aranyérmet, elismerő oklevelet, továbbá az 1769. április 24-i udvari dekrétummal elnyerte a királyi bányamesteri címet. Ez a dekrétum meghagyta a Szomolnoki Felügyeleti Főhivatalnak, hogy legyenek segítségére, álljanak a rendelkezésére. Ennyi legmagasabb biztosíték után Fassolla indíttatva érezte magát egy új vasmű felépítésére. Saját iparát, gazdaságát ezután egy időre elhanyagolja. Minthogy a legmagasabb államkincstár az említett vasműnek a principalitással együtt egynegyedét, és azoknak az ón-, réz-, továbbá ezüstbányák egynyolcad arányát átvette, úgy Fassolla második bécsi útját is megtette. Ott néhány társulni szándékozó iparos úr címét felkereste, akik minden segítséget és részvényt biztosítottak a műhöz, úgy írásban, mint szóban.