Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

A másik út: rendezett tanácsú várossá alakulni, hogy a vasgyár elszakadását megakadályozzuk. Ez azonban szintén csak a pótadó emelésével járna, s mégsem biztosítaná a jelenleginél jobban a város fejlődését, mert természeti fekvésénél fogva nem alkalmas arra, hogy járási központ lehessen, vagy más községeket magához vonjon akár a vásárjog megszerzésével, vagy iparának fejlesztésével. Ehhez sincs kedve a mi szorgalmas népünknek. A harmadik út, hogy Diósgyőr Miskolchoz csatlakozzék, mint ennek külvárosa. Nagyon természetes, hogy ezzel a gyár és körülfekvő részeinek elszakadása meggátoltatnék. Nem valami tetszetősnek tűnik fel némelyek előtt, hogy az önállóság jellegét leveti Diósgyőr; de a magára hagyatottságtól való félelem s a magas pótadó réme elnémítják az érzelmeket, s csakis azon cél lebeg a lakosság előtt, hogy fejlődését biztosítsa és a nép jólétét emelje. Hogy a lakosság majdnem egyhangúlag a harmadik utat választja, nagy része van abban a vasgyár magatartásának s a hatóságok eljárásának is, mert nagyon vegyes érzelmeket keltett azon körülmény, hogy az anyaközség támaszt sehol sem talált jogainak védelmére. De nemcsak a félelem és a megtorlás vezetik elhatározásában, hanem nagy befolyással van az a tudat, hogy Miskolccal való csatlakozása esetén haladása biztosítva van. Diósgyőr részéről az érdekeltek Miskolc polgármesterének előterjesztették azon feltételeket, melyeknek megadása esetén Diósgyőr csatlakozni óhajt. Ezen feltételek csakis az általános és főbb elveket foglalták magukban. Miskolc város polgármestere kilátásba helyezte a pótadó kedvezményt, a művelődési intézmények fejlesztését, úgy mint népiskoláknak, polgári iskoláknak a szükséghez mérten való felállítását, s az ipari iskolák létesítését, a közutaknak, utcáknak és járdáknak kockakővel való kiépítését, a villamos vasúti viteldíjnak leszállítását, a fuvaros osztálynak a külváros területén végzendő munkáknál előnyben való részesítését, a közigazgatási teendőknek az anyaközségben és Újdiósgyőrött, mint kerületekben való végzésére kerületi elöljárók és kapitányságok felállítását, s ezen alkalommal kijelenté azt is, hogy mindazon intézmények költsége, melyek a külvárosi lakosság által igénybe nem vétetnek, Diósgyőrt egyáltalán nem terhelik. Miskolc polgármestere Diósgyőr javára ezen dolgokat a maga részéről teljesíthetőnek véli, s a törvényhatóság nevében is kifejezést adott annak, hogy Miskolc városa miden erejével oda fog hatni, hogy leendő külvárosának fejlődése és jóléte biztosítva legyen. A pótadóra vonatkozólag még külön is kijelenté, hogy a leendő külvárosnak pótadója hosszú időn át a mostanihoz képest még legalább 10%-kal lesz leszállítható, annál is inkább, mert Miskolc városának pótadója most is kevesebb, mint Diósgyőré, s előnyös beruházások ama reményre jogosítanak, hogy nemcsak Diósgyőr, de Miskolc pótadója is le fog szállni. Ezen körülményeknél fogva Diósgyőr lakossága egy percig sem habozott, hogy ne a harmadik utat válassza, mert ez az út biztosítja boldogulását. Nagyon természetes, hogy Diósgyőr ezen állásfoglalásának azok nem örülnek, akik csak személyes érdekeiket hajhásszák, mert ezen az úton már csak a hazafias jellem, a tehetség, s az önzetlenség érvényesülhet a nép vezetésénél. Vö. 536, 575. KKMA 72. 4. 209.