Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

megtagadással, szökéssel válaszoltak, valahányszor a bérek kifizetése körül fennakadás állott be. Ld. még 47. Soós Imre 1954. 24. 33. Súlyos értékesítési gondok Fazola Henrik mind a négy üzleti évét súlyos deficittel zárta. Ez a deficit évról-évre abban a mértékben növekedett, amilyen mértékben növekedett a gyár termelési kapacitása s ezzel együtt magyar magánrészvényeseken maradt eladatlan áru. Fazoláék a gömöri vastól nem tudták elhódítani a piacokat, a vaskereskedelemben pedig elvesztették a csatát. Ennek a bukásnak legfőbb oka az volt, hogy a gyár mindenek felett a bécsi bányakincstár gazdaságpolitikáját tette vezérelvévé termelési irányának megállapításánál. Fazolának kellett megbűnhődnie azért, hogy a gyár a hazai kiskereskedelemben alig értékesíthető félkész árukat - főleg rúdvasat - gyártott. A miskolciaknak, borsodiaknak, környékbeli megyék népének nem a rúdvas kellett, hanem ekevas, ásó, kapa, kasza, fejsze, patkóvas, hordóabroncs, kerékvas és egyéb kézműves szerszám, egyszóval: készáru, nem pedig féltermék. A diósgyőri termékek a hírnév ellenére is csak fokozatosan találtak maguknak piacot. A főkamaragrófságnak gyakran kellett figyelmeztetnie a gyári vezetőket az értékesítéssel való törődésre. Soós Imre 1954. 18-20., Remport Zoltán 1995. 110. 1776 34. Gyári társláda A munkásjóléti intézmények ősét, a gyári társládát a diósgyőri vasgyár munkásai végleges megtelepedésük után rövidesen megalakították. A társláda a bányászatban és kohászatban dolgozó munkások önsegélyező szervezete volt. A hámori társládába a munkás fizetésének minden forintja után két krajcárt fizetett be. Ez volt az úgynevezett társláda-krajcár. Ezek a krajcárok pár évtized múltán nagy összegekké nőttek, de nem a munkások szociális elesettségét orvosolták belőlük, hanem a kincstár rendelkezett velük, ebből fizették a tanítót, ebből építették a templomot és iskolát. Felhasználták gyári adósságok törlesztésére, kiadták tőkéseknek kamatozó kölcsönként. Ezek a munkásoktól kisajtolt fillérek is a gyár urai részére váltak az újabb profitszerzés eszközeivé. Ld. még 65. Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960. 19., Soós I. 1954. 25., DIVLUKTA 53-78 35. A vasmű új irányítás alá kerül Az udvari kamarának márc. 15-én kelt rendelete szerint az eddig a szomolnoki b. felügyelőség által ellenőrzött diósgyőri vasgyár, melyben a kincstár a főrészvényes, ezután a selmeci főkamaragrófság irányítása és felügyelete alá kerül. (SSUA-BO-HKG. Protocollum) Soós Imre Kutatási napló