Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

franciaországi uginei (Savója) Girod gyártól megrendeltek egy 1,5 tonnás elektrokemencét. A kemence alapjainak építését 1909-ben kezdték meg. Ez a Girod-rendszerű kemence ún. fenékelektródás kemence volt, egyfázisú árammal működtetve. A boltozatos benyúló elektródákon vezették be az áramot és a kemencefenékbe épített vízhűtéses elektródához kapcsolódott a nullvezeték. A kemencében a termelés 1911-ben indult meg. Kiszely Gyula 1997. 161. 565. "A m. kir. államkincstár és a magyar vasipar" (Egy „Aggódó" levele) Bányászati és Kohászati Lapok Budapest, 1909. augusztus 1. Egy komoly formában szárnyra került híresztelés, amely a kincstár által Diósgyőrön építendő nagyolvasztó telepről szól, arra késztet, hogy a m. kir. vasgyárak ügyét a nagy nyilvánossággal megismertessem és rámutatva azokra a végzetes tévedésekre, melyek ezen a téren évtizedek óta egymásra halmozódtak, elősegítem a megváltoztatását egy olyan irányú akciónak, mely nem csak elnyeli az ország közjövedelmének egy számottevő részét, de ezzel egyidőben a vasipari vállalkozás egészséges kifejlődésének valóságos kerékkötőjévé válik, sőt azt jó részben már meg is semmisítette. A kincstár a középkorba visszanyúló századok folyamán királyi jogok alapján bírta az ország bányászatának java részét s kiterjedt erdőbirtokkal kapcsolatban igen hosszú ideig jóformán egymaga gyakorolta a vasgyártást is. A XVIII. század derekán már tekintélyes számban sorakoznak a magánvállalkozás vasgyárai is a vastermelők sorában, bizonyítékául annak, hogy az előnyösen megváltozott közlekedési és forgalmi viszonyokban a magánvállalkozás is megtalálta kifejlődésének feltételeit. Ámde a megélhetés ezidőtájt is saját erejökre utalt egyes hámorok részére küzdelmes lehetett, mert a XIX. század elején mindinkább gyérülnek, a század derekán pedig jóformán teljesen eltűnnek a privát tulajdont képező kisebb vastermelő telepek s azok természetes kiválás folyamán, illetve a létfenntartás kényszerétől hajtva koalíciókba, vasművelő egyesületekbe tömörülnek. A kincstári vasgyártás már ekkor kezdi az egészséges vasipari tevékenységre gyakorolt káros hatását éreztetni. Ebben az időben válik ki az addig önállóan működő kincstári hámorok nagy számából 3 vasgyártási csoport, amelyek természetnyújtotta bőséges anyagellátás folytán a vasgyártási centrumok képzésére többé-kevésbé alkalmasnak látszottak, ezek: Brezova - Rhonicz Zólyom megyében, Hámor Diósgyőr mellett és Gyalár, s a vele kapcsolatos Hámorművek Hunyad megyében. Mind a három centrum ma is megvan, de rövidlátó gazdálkodás által természetes kincseiktől megfosztva, elhibázott intézkedések révén teljesen ferde útra terelve, korábbi jelentőségüket is jórészt elvesztették, s improduktív munkásságukat csak az államhatalom védőszárnyai alatt folytathatják. Ennek bizonyításaképpen elég rámutatni arra a körülményre, hogy az üzemek, amelyeknek jó vezetés mellett számos milliót kellene jövedelmezni, évről