Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

A gyár külön büszkesége a Kerek-dombon épült kórház, melyet modern hygiéniás követelmények szerint építettek. A három nagy kórteremben van 10-10 ágy, továbbá egy kisebb hat ággyal. A kórtermek mellett egy-egy fürdőszoba van két káddal és egy teaszoba. Égési sérülteknek egy ún. Hebra szoba áll rendelke­zésre. Ezenkívül van egy kipárnázott megfigyelöszoba, egy nagy műtőterem Knuth féle sterilizálóval, röntgen laboratóriummal. Az épület gőzfűtéssel és villanyvilágítással van ellátva. A pompás tisztaság az épület minden zegét-zugát ragyogóvá teszi. A kórházat a virágos ablakok, folyosók valóságos virágos kertté varázsolják. Az élelmezés kiváló: reggelire tej, tízóraira tojás vagy szalámi vagy sajt, ebédre húsleves, főzelék feltéttel vagy sült hús, gyümölcs, uzsonnára tej, vacsorá­ra pedig leves, főzelék sülttel, ami inkább teszi a kórházat szanatóriummá, mint ahogy a kórházat általában ismerjük. A kórház fürdő épülettel is rendelkezik, benne 80 személyes medence, hat márványfürdő, kitűnő villamos fényfürdő, szá­razlég fürdő, gyógyiszapfürdő stb. A vasgyári telepnek van egy patikája s a kór­ház három orvosán kívül szemorvos, fülorvos és szülés specialistája. Ld. még 317, 502, 529, 618. A diósgyőri társpénztár a bérkeresetük 6%-át fizető' 2000 állandó és a bérkeresetük 3%­át fizető 6000 ideiglenes taggal bír. A társpénztári tagok és családtagjaik ingyenes orvosi ellátásban részesülnek, ezenkívül a tüdőbeteg tagok ápolás és orvosi gyógykezelés czéljából a társpénztár költségén az állami vasgyárak algyógyi szanatóriumába vétetnek fel. A társpénz­tár állandó tagjai nyugellátást, elhalálozásuk esetén özvegyeik nyugbért és az árvák nevelési pótlékot kapnak. A társpénztár 1910-ben 5 000 000 korona vagyonnal rendelkezett. Képes Ernő 1913. 558. Nagyszabású munkáslaképítési akció Az Állami Vasgyárak Központi Igazgatóságának felterjesztése a pénzügymi­niszterhez diósgyőri munkáslakások építése tárgyában A diósgyőri gyár munkásai közül, melyeknek száma a perecesi, barossaknai és nagybátonyi szénbányászatnál foglalkoztatott munkásoktól eltekintve, jelen­leg 6358-ra rúg, csak 1090 helyezhető el a gyár melletti lakótelepen és Diósgyőr községben lévő kincstári munkáslakházakban. A gyárnak többi, jelenleg több mint 5000 munkása pedig Miskolcon és Diós­győr községben és a többi közelfekvő helységekben, valamint a gyár közelében lévő csekély számú magánházakban kénytelen lakást bérelni. Az ennek folytán ott fennálló nagy lakáskeresletnek, amellyel a fokozott üzem és a nagymérvű beruházások révén még állandóan erősen emelkedő munkáslétszám mellett nagy lakáshiány áll szemben, azonban az a következménye, hogy a háztulajdonosok a munkások kényszerhelyzetével visszaélve, a munkásoktól egészségtelen, szűk lakásokért hihetetlen magas lakbéreket követelnek. Rontott a helyzeten a miskolc-diósgyőri h. é. v. kiépítése is, amely éppen a la­kásviszonyok enyhítése érdekében részesült annak idején jelentékeny kormány­támogatásban, de a miskolci lakosság kitelepedése révén ellenkező hatást szült. Ezen már tűrhetetlenné vált állapot, mely már odavezetett, hogy munkása­ink egy része lakáshiány vagy elviselhetetlen házbérek miatt a gyár szolgálatából

Next

/
Thumbnails
Contents