Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

szállást, ahol a családban több fiúgyermek volt. Bende már értett a labdarúgáshoz és a fiúkkal lefolytatott megbeszélés alapján Budapestről futballabdát rendelt. Diósgyőött nem ez volt az első futballabda, mert már 1898-ban Petőfi Sándor, az asztalos műhely művezetője hozatta fia számára az első labdát. Amikor a Bende által megrendelt labda megérkezett, kimentek a kerekdomb lábánál elterülő rétre és egész délután rugdosták azt. Másnap majális volt a Ládi erdőben, ahová Bende kivitte a labdát és hatalmas „gyertyákat" rúgott. Ezt többen látták és fiúk is - akik azt hitték, hogy a labda gázzal van töltve - rugdosni kezdték azt. Bende 1908 tavaszára összehozott egy csapatra való játékost. Zádor Tibor 1962. 9. 555. Konjunktúra, gyárbővítés, villamosvasút 1906-tól az újra kibontakozó konjunktúra a vasútépítés fellendülésében is megmutatkozott. Ebben az évben állították üzembe a technikai újítás egyik példányát a Kerpely-rendszerű turbinát. 1907-ben miután a gyár az egyre fokozódó igényeknek már nem tudott megfelelni, a martin-kohók bővítését határozták el egy 12 és két 25 tonna kapacitású kemence bővítésével. Ebben az évben megvalósul a közel 3000 m

2-es Martin vasszerkezeti csarnok és az új kovácsmműhely több mint 1300 m

2-es, háromosztatú csarnoka is. A m. kir. állami vasgyárak közp. Igazgatósága a nagybátonyi szénbányán kívül ugyanezen évben a Disznóshorvát község határában fekvő s báró Radvánszky család tulajdonát képező 1000 katasztrális holdat meghaladó szénterület kiaknázási jogát is megszerezte, mely területnek szénmennyisége 90.000.000 métermázsára becsültetett. 1906-1907 évben valósult meg Miskolc és Diósgyőr község közötti helyi érdekű villamos vasút. A gyár közel felével járult hozzá a fejlesztési költségekhez, így biztosítva a gyár munkásainak az üzembe és vissza való fárasztó gyaloglás helyett a gyors és kényelmes utazást. Kiszely Gyula 1979., Diósgyőri M. kir.Vas- és Aczélgyár története 1910. 47, 72. 556. Mének ü lő sz trájk törők (Tudósítás a diósgyőri és perecesi bányatelepek munkásviszonyairól, valamint a munkástoborzásról) (1907. augusztus 15.) A diósgyőri gyár részére szükséges kőszén bányászásával foglalkozó munkások keresete napi 1.20-4 korona között váltakozik. Eleiemre és egyebekre azonban annyit vonnak el ebből a keresetből, hogy a hónap végén a legtöbb esetben a munkás tartozik, ahelyett, hogy kapna valamit. Ezenkívül a hajcsároskodásnak a legelképzelhetetlenebb módjait alkalmazzák az állam fehér rabszolgáival szemben. A huszadik század gyalázatára a munkások megnádpálcázása is gyakori eset. A tavaszon, amint azt a Népszava annak idején megírta, több száz munkás hagyta ott a nyúzás telepét. Akkor megindult és azóta országszerte folyik a munkástoborzás munkája. Vagy húsz ügynököt küldtek szét az ország különböző