Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

A m.k.áll. aczél- és vasgyárban Dgy. működött munkások közül, a közelebb lefolyt időben 2500 munkás lett - munkahiány miatt - elbocsátva és kilátásba van helyezve még körülbelül ugyanannyinak az elbocsátása. Szomorú jelenség ez; szomorú elsősorban azért, mert ez mutatja az acél- és vasgyárak pangását, másodsorban pedig azért, mert ezer és ezer ember, száz és száz család, munka hiányában az éhínséggel álland szemben. Azonban nem esünk kétségbe, bízunk a magas kormány mély belátásában, s hisszük, találni fog módot arra, hogy gyárának minél előbb lendületet, s a munkásoknak kenyeret biztosíthasson. Leverőleg hat minden magyar kedélyre az a dologban, hogy a gyári üzletvezetőség leginkább a magyar munkásokat bocsátja el s az eddig elbocsátottaknak is 75%-a magyar, s csak 25%-a idegen. Talán helyesebben járna el az üzletvezetőség, ha már a munkahiány feltétlenül megköveteli a munkások nagyobbmérvű elbocsátását, legalább egyenlő arányt tartana az elbocsátásnál a magyar és nem magyar munkások között. Vö. 506. KKMA 72. 4. 187. 520. Kérés az alispánhoz Borsodvármegye Tekintetes Alispáni hivatalának Miskolczon A hazai vasipar terén a f. évben beállott és általánosan ismert nagymérvű pangás a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár munkásait is válságos helyzetbe sodorta, a mennyiben azoknak egy részét munkahiány miatt el kellett bocsátani, egy másik részét hosszabb rövidebb időre ideiglenesen szabadságolni, a megmaradottak bérviszonyai pedig olyannyira rosszabbodtak, hogy különösen a családos munkások havi keresete az életfenntartáshoz is alig leend elégséges és számos családnak nélkülözésekkel fog kelleni küzdenie. Minthogy egyrészt ezen válságos helyzet tartalma egyelőre még beláthatatlan, másrészt pedig a megmaradt munkások és azok családtagjainak megélhetését állami és szociálpolitikai indokokból csak némileg is biztosítandó, kénytelenek vagyunk munkásaink érdekében a tek. alispáni hivatal útján a vármegyei közigazgatási bizottsághoz azon kéréssel fordulni, miszerint a Miskolczon, továbbá Diósgyőr és Hámor községekben, valamint a gyártelepi gyarmatban és pereczesi bányatelepünkön lakó munkásainknak, fentelőadott sanyarú helyzetükre, valamint az abból kifolyólag beállott időleges fizetésképtelenségre való tekintettel a f. évre kivetett és eddig még le nem vont törvényhatósági útadóra a törvény által megengedett fizetési halasztást engedélyezni és ennek megtörténtéről úgy bennünket, mint a behajtást eszközlő városi és községi hatóságokat értesíteni szíveskedjék. E mellett szükségesnek tartjuk felemlíteni, hogy amennyiben a kereseti viszonyok azt megengednék, nem fogjuk elmulasztani, a fizetésre, illetve behajtásra engedélyezett határidőn belül is levonásokat eszközölni és hogy igyekezni fogunk az üzemi és kereseti viszonyok kedvezőbbre fordultával a hátralékos adóösszegeket a lehetőséghez képest minél rövidebb idő alatt levonásba hozni.