Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

térnek nap mint nap pihenőre, lelkükben csak az a gondolat él, hogy a felkelő nap jöttével újra és újra kezdjék nehéz munkájukat. S míg ez így tart évek hoszszú során, nagyon sokan megfeledkeznek szellemük és művészi tehetségük műveléséről. Az élet rohamosan fejlődik, az ipar és a kereskedelem soha el nem képzelt mennyiségű árut állít elő és szállít. S ebben a rohamos fejlődésben vérző szívvel kell látniuk az elparlagiasodott lelkű munkatársakat, akik a súlyos munkától elcsigázottan, szabadidejükben sem gondolnak lelkük művelésére, hanem azt a boros kis kártyaasztalok mellett töltik el. Ezzel a jelenséggel számolt a Jószerencse Dalkör vezetősége, amikor elhatározta, hogy a munkásétteremben a munkásság közművelődésének fokozására színpadot építtet. A gyár igazgatósága engedélyezte, sőt anyagilag támogatta a színpad felállítását, „legyen ez a színpad a művelés otthona s a fáklya, amelyet meggyújtanak, lobogjon örökké a magyar munkásság dicsőségére." E színpadavató ünnepélyen énekelte először a Jószerencse dalárdája a Veres Miksa szövegére, Szebenyi József karnagy által megzenésített jeligét: „Ércnek, vasnak életet ád erős karunk, Szeretni e drága hazát, lelkesít dalunk." A színpad berendezése az akkori követelményeknek jól megfelelt. A meglehetősen nagy méretű, zsinórpadlással és villanyvilágítással felszerelt színpad mellett egy férfi és egy női öltöző volt. A zenekar részére az árok még nem készült el, arra még 13 évig kellett várni. A korszerű színpad tovább gazdagodott, amikor a következő évben Tiszay, tönkrement színházigazgató teljes ruhatárát és díszletkészletét a Jószerencse vezetőségének felajánlotta. A négy vagonnyi ruháért és a színfalakért a vasgyáriak 400 forintot fizettek. E felszerelések később nagy sikerek előkészítői lettek. A munkásétterem színpadának átadása megsokszorozta a Jószerencse működési lehetőségeit, feltételeit, de az egész vasgyári művelődési életben jelentós tényezővé vált. Kováts György 1990. 517. SZABÁLYZAT a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyár tulajdonát képező lakházakban lakó tisztviselők, altisztek, alkalmazottak és munkások, a fogyasztási szövetkezet alkalmazottai, a vendéglős, mészáros, pék, a gyárral szerződéses viszonyban álló felek stb. számára 1. § A diósgyőri m. kir. vas- és acélgyár tulajdonát képező lakházakban lakó gyári tisztviselők, altisztek, alkalmazottak és munkások, a fogyasztási szövetkezet alkalmazottai, a vendéglő, mészáros, pék, a gyárral szerződéses viszonyban álló felek stb. kötelesek a jelen szabályzatban foglalt összes határozmányoknak vonakodás nélkül pontosan megfelelni s magukat ahhoz alkalmazni. 4. § A lakók kötelesek lakásaikat, kertjeiket és udvaraikat mindenkor kifogástalan tisztaságban és rendben tartani. 8. § A lakók kötelesek lakásaikat mindenkor kifogástalan tiszta állapotban tartani, a falakat saját költségükön annyiszor, ahányszor szükséges, kimeszeltetni, illetve tiszta állapotba hozni; valamint a lakásukban lévő bútorokat is, rövid időközönkint helyükből kivenni és gondosan megtisztítani. 10. § A konyhák és fakamrák burkolatán fát vágni, vagy szenet aprítani nem szabad.