Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

gyárvezetővé (factorrá) kinevezi, évi 400 frt fizetéssel, 20 öl fa, két lótartás, 20 köböl zab, négy szekér széna deputatummal. (a fizetés és deputatum kiutalása a bánya-részvénytársaságot terheli, a részvények arányában, miután a részvénytársaság erre késznek is nyilatkozott.) Ennek folytán Fazolát az egész diósgyőri koronauradalom területén mindenki köteles a király tisztviselőjének tekinteni s ha a szükség úgy kívánja, a szükséges támogatást a részére megadni. 1770. december 28 A 400 ft. évi fizetés ugyancsak rossz vásár annak a Fazolának, aki lakatosmesterként kétszer annyit keresett. (Egy b. mázsa búza ára abban az időben egy frt volt.) Ld. még 47. DIVLUKTA 48-78, ill. 53-78 1771 8. Engedély a vasmű telepítésére 1771. január 16-án megjelent az ottani bányaalbíróság előtt Faszolla Henrik úr Egerből a es. kir. vasgyári társulati érdekeltség nevében és engedélyt nyert Borsod-megyében a diósgyőri kincstári uradalom területén a Garadna vízfolyás forrásától kezdve a Szentlélek-puszta alatt a Szinvával és Miskolcig beléjük folyó más vízfolyásokkal együtt vasolvasztó kohó, hámorok és egyéb vasgyári berendezések létesítésére az összes bányajogosítványokkal más érdekeltek kára nélkül. Miközben a jászai bányamester szorgalmasan rója az ügyletek könyveinek végén a köteles formulát, amelyben Isten gazdag áldását kéri a vállalkozásra, már a felületes személő is kiolvashatja a határtalan anyagi gondokkal küzdő vállalkozó kapkodását. Az ércbázist feltétlenül meg kell teremtenie, azonban a vasérc „vaskalap"-szerű telepei az akkori kutatási módszerek mellett nem mutatták a várt mennyiséget. Fazolának az elkövetkező hónapok eseményei miatt nem volt ideje elmélkedni azon, hogy az uralkodó, a bécsi bányakincstár és újdonsült bécsi részvényes társai mennyire kisemmizték őt, hogy megszűnt voltaképpen saját gyára birtokosa lenni. DIVLUKTA 58-78, Zoltay E. 1970.24. 1772 9. Az építés költségei, a kohó főbb adatai A vasgyár építési költségeinek összege 5910 frt 42 kr volt. A nagyolvasztó 1772 elején készen állott. 1772. februárjára Johann Georg Gfelner „Steyerischer Hochofen-Meister" irányításával felépült Bükkszentlélek alatt az erdőben a Garadna vizén telepítve, a stájer Flossofen mintáját követő, 19 láb magas, kissé tojásra emlékeztető alakú (ovalfórmig) nagyolvasztó. A felső tüzelésű nagyolvasztó abban az időben az ország legnagyobb kohója lett. A kohóhoz a követ a diósgyőri vár romjaiból szállították oda. Altalános szokás volt, hogy a kamarai épületekhez a várromok köveit használták fel.