Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

fuvarköltségeket is meg lehetne takarítani. Az öntöde és formázó helyreállítása is kifizetődő lenne, mert eddig a legtöbb öntöttvas-megrendelést vissza kellett utasítani, habár 12-20 mérföldes körzetben a kisebb magánöntödék az ebbeli keresletet nem tudják kielégíteni. Moschitz kimutatta, hogy egy mázsa vas előállítása 13 frt 60 krajcárral olcsóbb a faszéntüzelés esetén, mint barnaszénnel, ugyanis két és fél mázsa ásványszén ára 50 forint, míg az 5 köbláb faszén ára 36 forint 40 krajcár volt. Moschitz rekonstrukciós terve a gyár teljes korszerűsítését jelentette volna, az akkori világszínvonalat is figyelembe véve, bár ekkor már külföldön a szélfrissítéses (Bessemer, Thomas) eljárások hatalmas lépésekkel kezdtek előre haladni. A diósgyőri rekonstrukció különben éppen azért volt kényes téma, mert a korszerű acélgyártási eljárásoknak kritikus fejlődési szakaszában történt. Mindenesetre Moschitz tervének sikerét arra az elgondolásra alapozta, hogy az átépítési költségek a nagymennyiségű minőségi gyártmányok árából rövid néhány év alatt visszatérülnének. Ez annál inkább remélhető lett volna, mivel földrajzi helyzeténél és az akkori vasúthálózat fejlettségénél fogva Diósgyőr közelebb volt az Alföldhöz, mint a gömöri vasgyárak. Felvevőpiac szempontjából ez egyáltalán nem lett volna közömböse-mert a Tiszavidéki Vasúttársaság ekkor már kiépítette az összeköttetést az Alföld felé, ahol a kapitalizálódás útjára lépett nagybirtokok mezőgazdasági gépi és szerszámigénye alaposan megnőtt. Vö. 48, 343. Amikor Moschitz bejelentette, hogy a rekonstrukció megvalósítási költsége mintegy 100.000 forintot tenne ki, ettől a hatalmas összegtől elriadt a 77 részvényt birtokló főrészvényes bányakincstár, de még jobban megrettentek az 51 részvényt kézben tartó magánrészvényesek. Az utóbbiak tekintettel arra, hogy egyáltalán nem voltak tőkeerősek, sőt többen közülük az utolsó veszteséges évek hatására már szabadulni szerettek volna részvényeiktől, tiltakoztak a rekonstrukciós tervek megvalósítása ellen. Zoltay Endre 1970. 278-287. 284. A rekonstrukciós terv visszatérjesztése O.L. Montan Akten 1861.

III.245. Magas Pénzügyminisztériumi Moschitz Márton bányatanácsos és rónici vasgyári igazgató által a diósgyőri vasgyár átépítésére vonatkozó és nekem betekintésre megküldött terveket köszönettel visszaterjesztem. Külön hálás köszönetemet fejezem ki azért, hogy ezek a tervek megszüntették bennem a diósgyőri vasgyár jövője iránt eddig érzett kínos aggodalmaimat. Szomolnok, 1861.febr.14. Adrián István bányafőtanácsos KKMA 72. 3. 151. 285. Ármérséklés a vasúttársaságnak A vasúttársaság ez évben is hajlandó átvenni a diósgyőri vasgyártól nyújtottvas gyártmányokat, ha számára néhány százalékos árcsökkentést engedélyeznek. (O.L. Montan-Akten 1861. XVII. 1361.) S. 954. PV.