Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

Színrendező: Vanzsura Ferenc Reismann Sámuel Főrendező: Lukács József Díszlettáros: Szekerák Gyula Könyvtárnok: Krámer Vilmos Ruhatáros: Lőkös Sámuel Zászlótartó: Pildner Gusztáv Miután az év folyamán további 146 munkás kérte felvételét az egyletbe, a taglétszám 894 fő, az egylet vagyona 1913. december l-jén 5.082.56 korona. A tisztviselők dalegylete 1913. február 22-i közgyűlése „Sztroiny Román elnököt nagy lelkesedéssel közfelkiáltás révén egyhangúlag újból elnökké választja" ... majd ... „... a közgyűlés Obholczer Béla alelnököt egyhangúlag közfelkiáltás révén újból alelnökké választja." Titkár: Bencze Rezső Jegyző: Szűcs János Pénztáros: Salamon Ede Ellenőr: ifj. Mikes József Háznagy: Baán István Irattáros: Réti Lajos Az év folyamán az egylethez mindössze öt felvételi kérelem érkezett. December 10-én a taglétszám 240 fő, az egylet vagyona 2.013.25 korona. A Magyar Dalosszövetség 1913. június 15-i rendes közgyűlésén a XX. országos versenyt 1914-ben Kolozsvárra tervezik. Az előzetes felkérést mindkét diósgyőr-vasgyári egylet októberben megkapta. A részvételt illetően mind a Jószerencsé-ben, mind a tisztviselők dalegyletében nagy viták alakultak ki. A vitát eldönti az első világháború kitörése. Vidor József, a Magyar Dal főszerkesztője erről így írt: „Lant helyett fegyver. A kolozsvári dalosünnepet, a testvériség ünnepét elmosta a világháború, a gyilkolás őrülete. A magyar dalosok ajkán elnémult a dal, hogy helyet adjon a hadbavonulók harci dalának. Sötét, szo-