Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

kében, melynek már ezelőtt 14 évvel lépett egyletünk szolgálatába, ne sajnáljon hetenkint négy rövidke órát föláldozni abból az időből, amely amúgy is az enyészeté, s szorgalmas és egyetértő munkálkodásaikkal tegyék lehetővé azt, hogy egyletünk a mai modern kornak örökké emelkedő színvonalán nemcsak hogy megállhasson - de fel is tűnhessen. Diósgyőr-gyártelep, 1898. évi május hó 21-én Dr. Soltész elnök. Keresztes jegyző." A körözvény nem járt kielégítő eredménnyel, Tóth Ferenc karnagy 1899. január 10-én a vezetőségnek küldött, de a működő tagokhoz címzett felhívása legalábbis ezt mutatja. Részletek a felhívásból: „...Mélyen tisztelt Uraim! Vagy van szükség az Önök társas életében ilyen egyletre, vagy nincs; vagy méltó a dalművelést ápolni és tanulmányozni, vagy nem. Ha igen, akkor kell, hogy komoly férfiassággal legyünk annak harczosai mind azok, kiknek Isten arra tehetséget és alkalmat adott; ha pedig az ellenkező eset áll fenn, nem volt czélirányos dolog 15 évet ily csekélységre pazarolni... Szívem minden érzetével fordulok ezért egyletünknek mindazon tagjaihoz, kik a múltban távol állottak ügyünktől, mind azokhoz, kik most bizonytalankodva el akarják hagyni ügyünk szent zászlaját, kérem őket, szívleljék meg komolyan szavaimnak igazságát; lelkesedjenek fel a dalegyleti élet magasztosságától, legyenek és maradjanak egyletünknek továbbra is hosszú időn keresztül buzgó és szorgalmas működő tagjai és apostolai..." Tóth Ferenc karnagy hallatlan lelkiismeretessége, egyben az egylet jövőjéért érzett aggodalma érződik minden sorából. Ezért is tartotta e sorok írója szükségesnek - ha nem teljes szövegével is - de ilyen részletesen idézni felhívásait. A XIX. század utolsó éveiben a gyárra és a munkásokra nehezedő tehertételek a Jószerencse dalkörben is erősen éreztetik hatásukat. Ebben az évben - 1899-ben - alig találkozunk velük.