Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

Czélunk sem más, mint a magunk És társaink mulatsága, Nincs közöttünk egyetlen, Aki talán másra vágyna. Azt akarjuk elérni csak Ez képezi leghőbb vágyunk Ne oszoljék annyi felé Úgyis kicsiny társaságunk. S ez lesz talán az a kapocs, Mely miként a Polyp karja Társadalmi életünket Szorosabban összetartja. Hadd mondja el aki látja, Hogy e gyárnak minden népe A szorgalom, a barátság Elérhetetlen mintaképe. S ne higyjétek, hogy ez nehéz, Nincs itt szó nagy áldozatról Közakarat kell hozzá csak S a valótlan megvalósul. Hisz egy pár évtized előtt Itt sem volt más, csak silány rög, S a mint látjuk ezek helyén Ma hatalmas gyár füstölög. Távírda és telefon közt Gőzparipa jár, kel, fütyül, S villany lámpák fénye mellett A holdvilág elsötétül. S hol a berkek rezgő árnyán Egy-egy pásztor fújta dalát,