Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

Az alkalmazottak dalegylete az ünneplésen kívül levélben is köszönti rendezőjét. 1898. június 12-én és 26-án a Jószerencse műkedvelői úja Szigligethy darabjához nyúlnak Meregalli irányításával. A vén bakancsos és fia, a huszár c. 3 felvonásos, énekes népszínmű bemutatásával próbálkoznak, mindkét esetben nagy sikerrel. Vanzsura Ferenc gondos feljegyzései révén néhány Jószerencse-műkedvelő gyári foglalkozására is fény derül. Ezzel újabb bizonyíték került elő, mely a Jószerencse dal- és önképzőkörben a munkások részvételét bizonyítja: a vén bakancsos: Kiss Ferenc, szerszámlakatos; a huszár: Vanzsura Ferenc, lakatos és Szepi: Mitterpach István, gyalus. De a további szerepekben is a diósgyőri vasgyár fiatal munkásait látjuk. A következő, 1899-ik esztendőben mind a Jószerencse, mind az alkalmazottak dalegylete meglehetősen szűkkeblű a színjátszók produkcióihoz egyre jobban hozzászokott vasgyári közönséggel szemben. Egész évben mindössze az alkalmazottak műkedvelőinek két előadásáról tudunk, ezek azonban meg sem közelítik a korábbi évek nagy előadásait. * * * Az 1900. év nagy eseménye a munkásétteremben felállított új színpad felavatása volt február 11-én. A maga idejében korszerű színpad további lendületet adott a munkásszínjátszásnak, hiszen üzemeltetője a Jószerencse dal- és önképzőkör lett, de a tisztviselők is gyakran igényelték a későbbiek során nagyobb előadások céljára. Az alkalmazottak színjátszóival ebben az évben keveset találkozunk. A március 15-i szokásos megemlékezésen 1901-ben Lauday János és Zeiszler Miklósné szavaltak, majd Ábrányi egy monológját adta elő Lauday János. December 7-én az iskolagondnokság felkérésére a vasgyári vendéglő dísztermében bemutatják Hahn Rezső: A miniszter előszobájában c. egyfelvonásos „dramolet"-jét. Itt találkozunk először Lauday János pe-