Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

seiben is". 1891. június 27-én, szombaton az alkalmazottak dalegylete meghívására a budapesti Acélhang dalárda 60 taggal látogat el a diósgyőri vasgyárba. Az este fél 8 órakor kezdődő hangverseny alkalmával „...előadatott műkedvelők által a Kukli prédikációk I. felvonásos vígjáték, igen jó sikerrel... Legkiemelkedőbb volt azonban a Rómeó és Júlia czímű dalmű egy részletének előadása, a melyet Hnilitschka Gyuláné, Kauschill Ella úrhölgyek, továbbá Róth Miksa, Brodreisz János és Mikovényi Zsigmond urak nagy készültséggel és szép művészi hatással énekeltek..." Ugyanerről a produkcióról a Kun Bertalan református püspök jubileuma alkalmából a miskolci színházban rendezett díszhangversenyen olvashatjuk: „... Többször volt már alkalmunk kifejezni elismerésünket e derék műkedvelő társaság egyes tagjai iránt, mit művészi produkcziójukkal mindannyiszor kiköveteltek s volt fogalmunk azon művészi becsről, mit előadásuk nyújt, de nem csodálkoztunk rajta, hogy a mi nagy közönségünket, mely őket először hallotta, most előadásuk annyira megragadta, mert mi valóban magunk is nagy mértékben meg voltunk lépetve. A legközelebbi alkalom óta annyit haladtak az előadás tökéletességében, hogy az abszolút dicséret méltán megilleti őket. A Hnilitschka Gyuláné úrhölgy hangja pláne biztonságban és erőben sokat növekedett. De ne hagyjuk megemlítés nélkül, hogy mind e szép sikernek Szebenyi József volt egyik derék részese, a ki e művész csoportnak központja, tanítója, s a ki a zenekíséretet is ezúttal zongorán játszotta..." (Borsod-Miskolci Értesítő, 1891. szeptember 24.) 1892. december l-jén a „diósgyőri vasgyár színháza" felavatása után alig több mint másfél évvel újabb otthonába költözik a vasgyáriak műkedvelő mozgalma. Ezen a napon adták át a vasgyári vendéglőt, melynek emeletén nagytermet és színpadot is építettek. „... a hovatovább fejlődő gyári viszonyok folytán a lakosság száma rohamosan felszökött annyira, hogy a fiúiskola emeletén lévő színterem már többé nem felelhetett meg a kívánt