Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

hivatalos elfoglaltságomból kifolyólag a dalegylet fokozottabb igényeinek nem felelhetek meg oly mértékben, amint azt szeretném... Miután pedig a körülmények most olyan kedvezők, hogy a karvezetés olyan egyénre ruházható, aki bármikor rendelkezik az idejével... újólag kérem a tek. Választmányt, hogy engem a karnagyi állástól felmenteni méltóztassék..." Szebenyi ezen utolsó bekezdésben Senger Gusztávra gondol, aki ekkor - bár a Jószerencse és a vasgyári zenekar karnagya - Szúcs Jánosnak, a tisztviselők dalegylete jegyzője javaslatára: „...mint amúgy is minden alkalommal működő egyén - soroztassék be egyletünk működő tagjai közzé..." indokkal a tisztviselők egyletének is tagja lesz. A diósgyőri vasgyár és a dalegyletek az első világháború idején (1914-1918) A háború kitörésével mind a Jószerencse, mind a tisztviselők dalegylete tevékenysége megbénult, csak a következő évben próbálkoztak a nyilvánosság elé lépni. Az egyleti pénztárak tartalékai, a Jószerencse kezelésében lévő mozi bevételei segélyekké, hadikölcsönökké alakultak. A Jószerencse választmánya már 1914. augusztus 8-án megszavazott 500 koronát a Vöröskereszt akciójára, 500 koronát pedig a hadbavonultak itthon maradt és segélyre szoruló hozzátartozói megsegítésére. Szeptembertől kezdve a mozielőadások bevételének 50%-át éveken keresztül a Vöröskereszt támogatására fordították. November 17-én rendkívüli választmányi ülésen a 7 050 86 korona vagyonukból 5000 koronát fektettek hadikölcsönbe, a betegsegélyező egylet még külön 3000 koronát. A tisztviselők dalegylete szintén 500-500 koronát adott a Vöröskeresztnek, illetve egyéb jótékony célra, az első hadikölcsön jegyzésekor 3926 koronás vagyonukból 1000 koronát jegyeztek. Az egyletek fenntartására a háborús években is nagy erőfeszítések történtek. A tisztviselők dalegyletéből 1915 elején 12