Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

Szebenyi József, Mikovényi Zsigmond, Josefovics Jakab, Brodreisz János, Baán István és Veres Miksa 25 éves dalosmúltjuk elismeréséül ezüst koszorúval ellátott jelvényt kaptak. A jubileum évében az egyletnek 162 pártoló tagja, 32 működő tagja és 4 műkedvelője volt. 1912 első fele a személyi változások ideje a Jószerencse dalkörben. A január 4-i választmányi ülésen „Prámer elnök felemlítette, hogy Becht karnagy többszöri figyelmeztetés dacára sem változott meg s legutóbbi szilveszteri próbákat is elmulasztotta, s hanyagul tanította a szereplőket, azért indítványozza, hogy küldöttségileg engedélyt kérnek a gyárfőnök úrtól arra, hogy a gyári zenekar karmestere legyen a dalárda karnagya, a ki erre hajlandónak ígérkezik." Február l-jén „Jegyző jelenti, hogy Becht karnagy lemondott, az erről szóló levelet a legközelebbi ülésen bemutatja. Tudomásul vétetik". A Jószerencse választmánya jegyzőkönyvi dicséret mellett válik meg karnagyától. Senger Gusztáv, a Miskolci Nemzeti Színház karnagya 1911-ben otthagyta a színházat és a diósgyőri vasgyárban telepedett le véglegesen. Itt először a zenekar vezetését bízták rá, 1912 februárjától már a Jószerencse dalárdájának is karmestere. A nagy szakmai tudással és színházi gyakorlattal rendelkező kitűnő karnagy az elkövetkező évek művelődési életének nagy nyeresége és jelentős tényezője lett a diósgyőri vasgyárban. Az 1913. év az első világháború előtti utolsó esztendő, amikor az egyletek viszonylag zavartalanul folytathatják művészi tevékenységüket. Az év folyamán mindkét egylet beszámoló és tisztújító közgyűlést tartott. A Jószerencse 1913. február 2-án hároméves megszakítás után - ismét Erdélyi Dávidot választja elnökéül. A további tisztségviselők: Alelnök: Zsíros Lajos Jegyző: Barbierik Arnold Pénztáros: Barth István Ellenőr: Péters Árpád Irattáros: Elek Jenő