Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

Szerkesztői ajánlás

Kováts György életműve ez a kötet kettős vonatkozásban. Egyrészt több évtizedes szakértő-, kutatómunka összegződik benne, amely levéltári jellegű dokumentumokat éppúgy felhasznál, mint a Miskolcon és Diósgyőrben megjelenő lapok témánkkal kapcsolatos írásait. Másrészt - s ez a kötet olvasásakor gyakorta kiderül - a szerző átélője, sőt vezetőként alakítója is volt az eseményeknek, amelyekről ma már a történetírás tényszerűségével lehet számot adni. Kováts György feldolgozásának, nagy munkájának tömörített kivonata ez a könyv. Három kötetnyi, s közel ezer oldal „összegezése". Nem hálás szerkesztői feladat egy kész munkát - a megjelenés terjedelmi korlátai okán „meghúzni", egyharmadára csökkenteni. Mindezt úgy igyekeztem megoldani, hogy a nagy fejezetcímek változatlanul maradtak, az időhatárok egy-egy kézirat köteteit jelentik. Ezen belül az alcímek már tömörítés eredményei. Egy-egy fejezetben ugyanazok a civil szervezetek jelennek meg, vagy ha a kulturális élet új színfolttal gazdagodott, az mindig azonosítható az új egyesület neve után feltüntetett alapítási évszámban. A legkorábbi egyesület a Tisztviselők Dalegylete volt, majd közel egy évtizeddel ezután hozták létre a Jószerencse Dal- és Önképzőkört. Működésük bemutatása talán a legrészletesebb egysége a kiadványnak. A gyáriak már a XIX. század nyolcvanas éveiben színházat, később munkáskönyvtárat hoztak létre, a „mozitörténet" pedig 1906-tól követhető nyomon. A civil szerveződések története mellett a szerző bemutatja otthonaik, székházaik történetét is, így egy vázlatos építészettörténeti áttekintést is kapunk. Az 1945-1965 közötti időszak történetének feldolgozására „politikai átitatottsága" miatt nem szívesen vállalkoznak a művelődés történetének kutatói. Úgy vélem, Kováts György nemcsak eseménydús, fontos korszakot mutat be, hanem - átélőként - a kívülálló szemével, objektivitásával közli és értelmezi a történéseket. A szabadművelődés korszakának bemutatása, a Római Katolikus Vegyeskar, a Diósgyőr-vasgyári Református Vegyeskar, a Kohászati Üzemek Vegyeskarának bemutatása érzékelteti az olvasóval, hogy nem pusztán a munkáskultúra a téma, hanem ennél általánosabb, az fogalmazódik meg, amit a kötet címében is sejtet: Diósgyőr-Vasgyár sokszínű, sokoldalú művelődésének története. A kötet témáját tekintve is új színfoltja a sorozatnak, s nemcsak a kutatót érdekelheti, hanem az egykori és mai résztvevők széles rétegét is. Ezért nemcsak a diósgyőriek, a vasgyáriak, az újgyőriek vagy a perecesiek számára ajánlom, hanem mindenkinek, akiket Nagy-Miskolc és egykor önálló településeinek művelődése, kultúrája érdekel. A szerkesztő