Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

Ezek a felolvasások fokozatosan, de gyorsan váltak irodalmi és zenei délutánokká. Először csak szavaltak, esetleg néhány zeneszám szerepelt az irodalmi, történelmi, földrajzi és egészségügyi előadások mellett, majd az énekkarok is bekapcsolódtak, 1905-től pedig minden felolvasás végén egy, de gyakorta két egyfelvonásos jelenet is szerepelt. Az alkalmazottak dalegyletét első ízben 1899. március 21én kéri fel levélben Pittroff Kálmán, hogy a 26-án, délután 4 órakor megtartásra kerülő „az 1898—99-iki cyklus utolsó felvonásaként 2 énekszámot tölthessen be, illetve 2 alkalmi dalt adhasson elő". Ugyanezt kéri 1899. november 13-án, a 19-én délután 4 órakor kezdődő „második cyklus" alkalmával is. Az első világháború kitöréséig rendszeresen megtartott vasárnap délutáni előadásokon igen nagy tömeg - időnkint 2000-2500 személy is - vett részt. A Diósgyőrvasgyári Szemle 1908. november 29-i számában azt javasolja, hogy a 11 éven aluli gyerekek csak szülőkkel, vagy hozzátartozókkal látogassák az előadásokat, „mert a gyerekek lármája az előadások érthetőségét zavarja". Az évekig tartó előadássorozat sok ismeretanyagot adott a diósgyőri vasgyár akkori munkásainak. Különösen hasznos volt ez az énekkarok és a műkedvelő színjátszók aktív bekapcsolódása után. A „Jószerencse" a munkásétterem új színpadán (1900) Az 1900. esztendő két kiemelkedő eseményt hozott a diósgyőr-vasgyári munkáskultúra történetében: február 11-én felavatták a munkásétterem új színpadát, június 3-án pedig zászlót szentelt a Jószerencse Dal- és Önképzőkör. Amint azt korábban említettük, az 1895. november 17-én felavatott munkásétterem még nem rendelkezett színpaddal. Kisebb előadások, énekszámok, magán- és párosjelenetek bemutatásához alkalmas pódium készült, amely közel öt évig szolgál-