Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

Zárszó

ZÁRSZÓ A diósgyőri gyárak - kohászat, gépgyártás - alakulásuk óta az ország fejlődésének fontos tényezői voltak. Termékeik más iparágak kialakulásának alapjaivá váltak. A vasúti közlekedés fejlesztése elképzelhetetlen volt a diósgyőri vasúti sínek nélkül. A két gyár az évtizedek során a szakmunkások ezreit, a műszaki vezetők százait adta a társadalomnak. A tizennyolcadik század végén, a tizenkilencedik század elején felépültek a munkások és a tisztviselők lakótelepei, kórház, iskolák, templom épült, kialakult az ellátás hálózata. A biztos kenyeret, szolgálati lakást, nyugdíjat biztosító állami vállalatok a külföldi jó szakmunkások érdeklődését is felkeltették. Szlovák, német családok települtek Diósgyőr-Vasgyárba, utódaik neve ma is őrzi emléküket. A nehéz, gyakorta 12 órás, sokszor vasárnapi munka okozta fáradtság az aktív pihenés igényét keltette fel a tisztviselők és a műveltebb szakmunkások körében. Előbb az alkalmazottak, majd a néhány évvel később megalakult munkások egyesülete valósította meg a művelődés, a színjátszás, a dalolás, az olvasás, a film iránti igény kielégítését. A Tisztviselők Dalegylete, a Jószerencse Dal- és Önképzőkör az aktív résztvevők százait, az érdeklődők ezreit vonzotta, tette széppé a fáradt emberek szabadidejét. Kiemelkedő volt a két egyesület dalárdáinak működése, de hamar közkedveltté váltak a könyvtárak, a mozi is. A két egyesület tagjai között csak szakmai vetélkedés folyt. Gyakran az országos dalosversenyen mindkét dalárda versengett, egymás sikereiért izgultak. A színjátszók rendezvényein egymást megtisztelték, a vasgyári zenekar „mindenkié" volt. A műkedvelő művészeti mozgalom, mely tovább bővült operabemutatókkal, festőkkel és szobrászokkal, irodalommal, fotósokkal, azóta sem ismétlődő országos eredményeket ért el évtizedeken keresztül.