Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

szobrász munkája érte el azt a színvonalat, hogy a miskolci hivatásos művészekkel együtt állíthattak ki. 1951-ben Koroknai Nándor halála után Csik Géza rajztanár vette át a kör vezetését. A szobrászok szakmai vezetői ugyanebben az évben Nyilas Sámuel és Tóth Béla lettek. A fejlődést azonban nagymértékben fékezte az akkori helytelen, már korábban említett művelődéspolitikai intézkedés, amely a központilag működtetett művészeti csoportokat, szakköröket az akkor alakuló három vállalat között felosztotta. A képzőművészek sem kerülhették el sorsukat és itt is bekövetkezett a szakmai, erkölcsi és anyagi erők feldarabolása. Nevetségességében is megdöbbentő volt, amikor a gipszmodellekből az orr a Lenin Kohászati Műveknek, a fül a DIGÉPnek és a száj a Nehézszerszámgépgyárnak jutott. Az elhelyezési gondokkal mindig küszködő szakkör problémái csak fokozódtak. A felszabadulást követően a szakköri helyiség a vasgyári vendéglő emeletén volt, innen a bölcsőde üvegezett teraszára kellett költözködniük. Több hónapi kilincselés után a vasgyári piacon lévő húsbolt helyiségét alakították át részükre óriási költséggel, de ez a megoldás is csak átmeneti volt. 1951-ben egy újdiósgyőri lakásban tevékenykedtek, majd innen a vasgyári fiúiskolába kerültek, amely a kör történetében a legsiralmasabb volt, nemcsak a kultúrotthontól való nagy távolság miatt, de mert gyermekpadokban kellett dolgozniuk. 1959-ben kapott a szakkör a kibővített Bartók Béla Művelődési Házban nem túlságosan nagy, de modern, jól felszerelt szakköri helyiséget. A szétválás ellenére a szakkör fennállásának 10. évfordulója alkalmából, 1953. január 3-án megnyitott kiállításon, a Vasas Otthonban együtt mutatkoztak be. 130 darab grafikát, olaj- és vízfestményt, valamint szobrot láthatott a sok érdeklődő. Pléh Zoltán szobrász és Agotha Margit grafikus nevével ekkor találkozunk már a kiválóak között. Csik Géza tragikus halála után ebben az évben vette át a kör vezetését Seres János tanár, festőművész. A festők az ő irányításával fejlődtek tovább még hosszú éveken keresztül. Fémjelei ezekben az éveknek 1953-ban és 1955-ben az Ernst-múzeumban való részvétel, vagy 1956-ban a Nemzeti Sza-