Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között
Levél Sztálinnak (jelenet május l-re) és Trencsényi István: Száll az ének (induló). A füzet Májust köszöntjük... címmel jelent meg. A gyárak szétválasztásával nemcsak a kulturális vagyont, de a szellemi erőket is szétforgácsolták. 1951 után mindhárom üzem be akarta bizonyítani, hogy van önálló művelődési élete. A kohászok irodalmi köre 1952. augusztus 15-én alakult meg 11 taggal. Vezetőjük Nagy Kálmán lett, foglalkozásokat kéthetenként tartottak. A következő évben már Varsás Mihály volt az irodalmi kör vezetője, akinek már vers- és regényírói múltja volt. Tagjai voltak Filip László, akinek „...versei forradalmi lendületűek", Pásztory Alajos „...egyike a legtehetségesebb munkásíróknak", Hajdók József, akinek „kiforrott verselése van", és Juhász József, akinek akkor Kérdések kélnek címen már megjelent a verseskötete. A gépgyárak irodalomkedvelői a Szinvavölgyi Művelődési Körben tömörültek. A Diósgyőri Munkás Irodalmi Kör által korábban vezetett és irányított irodalmi élet visszaesett. A Bartók Béla Művelődési Ház vezetőváltás utáni fellendülésében is még várni kellett a színvonalas irodalmi élet, illetve műsorok megjelenésére. 1958 novemberében a Kohászati Dolgozók Szakszervezete Kulturális Seregszemléjének keretében került sor az első ilyen nagy sikerű irodalmi estre. Az igazgató megnyitó szavai, majd Gergely Mihály Sándor író bevezető előadása után Györffy György mondott Juhász Gyula-, Nadányi Zoltán-, Kosztolányi Dezső-, Ady Endre- és József Attila-verseket. Ladomerszky Margit Ady Endre, József Attila verseivel és Kassák Lajos regényrészletével gyönyörködtette a nagyszámú közönséget. Almási József, a Nemzeti Színház művésze Ady-, Radnóti-verseket, dr. Baksai Miklós Móricz-novellát mondott. Tihanyi Pál Balázs Béla, József Attila, Györe Imre és Cs. Szabó Béla verseit szavalta és Aragon egy balladáját mutatta be. Az Állami Operaház tagjai, Jámbor László, Lorenz Kornélia és a miskolci Erdész Zsuzsa énekeltek Érsek Mária zongorakísérete mellett, „...igazán csak a dicséret hangján lehet szólni a Bartók Béla Művelődési Ház vezetőségéről a műsor megszervezéséért. Percekig zúgtak a tapsok, az őszinte tetszés megnyilvánulásai..." (Észak-Magyarország, 1958. december 2.)