Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

1964. január l-jével egyesült a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Ház és a Gépgyárak Szinvavölgyi Művelődési Otthona. Ezzel egyidőben szűnt meg a közlekedési dolgozók miskolci József Attila Művelődési Háza, amiből később a Petőfi utcai házasságkötő terem alakult ki. A három csoportot kísérelték meg egyesíteni a Bartók Béla Művelődési Házban Gyarmathy Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház művésze vezetésével. A mintegy harminc megjelent elfogadta a terveket, melyek szerint belátható időn belül a Későn című háromfel vonásos dráma és egy irodalmi összeállítás, Balgaságok dicsérete címen került volna bemutatásra. Mintegy háromhónapos, sikerrel kecsegtető előkészület után a női főszereplő megvált a csoporttól, pótlása a tervezett bemutatóig már nem volt lehetséges. A tervezett irodalmi összeállítást azonban bemutatták, sőt Kiss Ferenc-emlékest, Weöres-est és Petőfi-estek követték az ifjúsági klubban és munkásszállásokon. Reprezentatív összeállítás készült a Tanácsköztársaság emlékére vagy a Dózsa-évfordulóra is. * * * A hagyományos színjátszás irodalmi körré alakult, amelynek fontossága nem volt megkérdőjelezhető, azonban a korábbi színpadi élményeket pótolni nem tudta. Mindezek ellenére még az év folyamán Szeptember végén címmel sikeres irodalmi klubest volt, az októberi Radnóti-est pedig a Bartók Béla Művelődési Ház színpadán került bemutatásra nagyszámú hallgatóság előtt. Ezt követően a diósgyőr-vasgyári műkedvelő színjátszó mozgalom többé nem érte el az időnként hivatásos színházzal vetélkedő tevékenységet és színvonalat. Az 1965-ben hetvenéves mozgalom mindenesetre olyan múlt és hagyomány, amelyre mindenkor büszke lehet a diósgyőr-vasgyári művelődésirányítás.